A mese rólad szól, csak a név más.

"Will you marry me?" part 2.

2012-02-10T17:01:00.002+01:00

...2012.február 03.(péntek) is egy sima hétköznapnak indult. A reggeli felkelést eleve elfelejthetjük, mivel abban az időben nem volt általános dolog kimászni az ágyból délután 3 előtt. Még a kimászás is túlzás, inkább csak kinyitották a szemüket és álmosan, nagyokat pislogva nézték a másikat. Kapcsolatukban állandó dolog volt a mosoly. Mosolyogtak, ha látták egymást, mosolyogtak, ha megérinthették a másikat és mosolyogtak akkor is, amikor csak felvillant fejükben a másik arca. A királylány közeli rokonságban állt Csipkerózsikával, így nála a felkelés külön tortúra volt. Hercege nem is erőltette soha, inkább finomabbnál finomabb "ágybareggelikkel" ébresztgette hétalvó kedvesét. Ezen a pénteken is így történt. Gyorsan elrepült a délután és újra este lett. A királylány szerette azokat az estéket, amiket párjával tölthetett és a királyfi is ugyanígy szerette ezeket. Igazából bármi, amit együtt csinálhattak, öröm volt számukra. Nem létezett többé ÉN, csak MI.
Késő estére járt az idő, amikor a királyfi váratlanul meglepte szerelmét egy kérdéssel. Ez nem olyan hétköznapi valami volt, mivel náluk eleve semmi nem volt hétköznapi, ez A NAGY kérdés volt. Letérdelt elé és félve megkérdezte azt, ami már régóta a fejében járt. A királylány először megijedt, nem számított erre, majd közölte a fiúval azt, amit ő is legbelül érzett. Ebben a kérdésben és a rá adott válaszban 8hónap minden érzelme, szeretete, fájdalma, meglepetése, öröme benne volt. Ebben az igenben a jövő van. Ebben MI vagyunk.
...end of part2.

"Will you marry me?" part 1.

2012-02-09T19:33:00.006+01:00

"...Az úgy volt, hogy minden előzmény nélkül letérdelt elém HAJNALBAN-igen,fontos a napszak is :")- és kijelentette,hogy nem viccnek szánja a következő kérdését és,h tudja,h én még korainak fogom tartani,de hozzámennék-e majd egyszer feleségül.:$ és hát nézett rám azokkal a boci szemeivel...na most úgy ki tudna is-HA AKARNA,mert nem akartam-nemet mondani.*.*..."

Hát igen...érdekes dolgok jöhetnek az ember életében. Leírni is fura, nem csak belegondolni, hogy menyasszony lettem. Ez kiderülhetett számotokra is a fentebbi rövid, tömör, és kifejezettem fészbuk szlengben írt, ám nem kimondottan tartalmas élménybeszámolóból. Amennyiben ezzel elégedett is vagy, vagy momentán hidegen hagy oder szimplán nem szereted a nyálas dolgokat, most ikszelj ki, mert a következő sorokban több lesz a "romántika", mint az Elfújta a szélben.

Most jönne az, hogy hatalmas számokkal ideírom, hogy melyik napról is beszélünk pontosan, de a borzalmas memóriámnak hála, eskü az égre, hogy elfelejtettem. Ez miatt meg is lehet kövezni, de inkább kérek egy kis segítséget... csak, hogy tartani tudjuk a formalitást. Szóval a BIG DAY: 2012.február 03.(péntek) hajnali 2 óra 22 perc/Jézusmáriaszentjózsef,az már 1 hete volt!*.*/

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szőke, kicsi királylány. Sok éven keresztül bolyongott, keresgélt, de nem talált magának megfelelő királyfit. Jöttek mentek a hercegek, telt múlt az idő, de újra és újra egyedül maradt. Egy újabb magányos, nyári reggelen fontos döntést hozott. Megváltoztatta az életét, nem tervezett többé előre, nem számította ki, mint addig minden nap, hogy mi is fog vele a jövőben történni, egyszerűen csak felkelt és 24 év óta először SPONTÁN viselkedett. Elutazott a messzi Budapest városába, ahol két legjobb barátnője várta sok-sok izgalmas, érdekes és teljesen új dologgal. A változás másnapján, egy forró, júniusi, csillagos éjszakán találkozott először Vele. Olyan gyorsan lépett be az életébe, amilyen gyorsan azt a bizonyos döntést meghozta előtte nap. Furcsa volt a hely, a helyzet, a társaság és Ő is. A királylány nem igazán foglalkozott ezzel a herceggel, mert addigi ismeretei szerint az "efféle" királyfik sokkal inkább előnyben részesítik az egyszerű lányokat, akik nem méltók a királyi cím viseléséhez és a magafajta leányban is csak a külsőségek érdeklik, nem az igazi értékek. A történet itt véget is ért volna, ha a királylány aznap nem tér vissza önmagához és nem kér bocsánatot a királyfitól egy bizonyos eset miatt, DE, mivel ezt megtette, önkéntelenül elindított valamit, ami immáron 8hónapja tart. Felkeltette a fiú érdeklődését, aztán a második találkozásukkor még annál is többet, felébresztette a mélyen, még saját maga elől is elrejtett érzelmeit. Elindított egy lavinát, ami mindkettőjüket pillanatról pillanatra lökött bele az ismeretlenbe és ezzel együtt a félelembe is. Nem tudták mit merhetnek megmutatni és mit rejtsenek el, mi az, ami fontos és mi az, ami nem. De végül, a szálak kusza forgatagából megszületett ez a mese, illetve az előzménye, a közel 9hónapja tartó őszinte szerelem és a jelenlegi végkifejlet, maga a lánykérés...
...end of part 1.

Ti kértétek Part 1.

2012-01-04T20:12:00.004+01:00

Feltettem a kérdést egy közösségi oldalon, hogy miről is írjak ma. Nos, megszavaztuk azt, hogy legyen egy jelenkori probléma, vagy nevezzük inkább divatnak, esetleg szükséges rossznak? A téma mindenesetre testünk megváltoztatása többek között minden, ami mű.
XY évvel ezelőtt megszülettünk valahogy. Van aki kopaszkán, van, aki sok hajjal, sírósan, vagy csendesebben, de kaptunk egy testet, ami idővel meghatározóvá vált. Állandósult és kifejezést mutatott annak, hogy milyenek is vagyunk mi, a magunk egyszerű, természetes valójában. Aztán teltek múltak az évek és jöttek a plasztikok- implantátumok, körmök, hajak, fültágítók stb.- és jött velük a divat is, ami talán a legmeghatározóbb. Ha most megkérdeznétek tőlem, hogy szerintem mit is jelent divatosnak lenni, azt válaszolnám, hogy legyen szép bőröd, szép hajad, szép alakod, öltözz választékosan és csinosan, legyen a dolgokról háttértudásod is, ne csak csacsogj össze- vissza, lényegében legyél egy ésszel feltöltött Barbie- baba. DE: kit alakított a természet alapból ilyennek? Ki az, aki reggel felkel és úgy mindenestül lepipálja a fél világot, főleg a kifutós modelleket? Ugyebár ilyen ember nincs. Bolond, aki úgy gondolja, hogy ő úgy jó, ahogy van, mert akkor magának hazudik. Manapság nem létezik lány alapvető szépítő szerek nélkül. Szó ne érje a dolgokat én ezt egyáltalán nem ellenzem, sőt. A lényeg viszont azon van, hogy honnantól eshetünk át a ló másik oldalára, mikortól számít valami túl műnek és meddig lehet még álcázottan is természetes. Álcázottan természetes- általam alkotott definíciója szerint- az, ami még pont annyira mű, amennyire szükséges. Egy jól megválasztott hajszín, egy visszafogott, de hozzád illő smink, egy stílusosan szép műköröm, bármennyire is plasztik, szép. Ennyi.
Viszont: ha telemázolod a képed mindenféle márkás pacsulival, nyolc féle színben pompázik az irtózatosan rosszul feltett póthajad, a körmeid hegyesre és húsz centisre vannak megművelve, a természet ajándékaként, vagy a doktorok kezei által adományozott melleid kilógnak a felsődből és mindezekre külön- külön, vagy együtt még rá is teszel egy tükörben pózolós mobil fotóval, hát én megmondom neked, ha más már sajnos nem teszi, hogy ez GÁZ. A szépség, sajnálatosan közlöm, nem itt kezdődik. Ezzel maximum azt éred el, hogy 25 éves korodra a boltban való vásárláskor alaptermék lesz a kosaradban a ránctalanító és bőrfeszesítő krém, valamint, ha pénztárcád engedi, a botox és a szilikon.
Én azt mondom, hogy lehetőség szerint fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. A hajszínedet visszafestetheted, ha nem tetszik, de a plasztikázott mell/bőr, ha ki is szedeted az implantátumokat már soha nem lesz ugyanolyan. Pláne egy orrműtét, ahol nincs mit visszacsinálni. Ha nem megy, mert egyszerűen nem, akkor se mutasd magad olcsó, útszéli örömlánynak. Az önbizalmi kérdéseknél ez csak nagyobbat lök rajtad igazából lefelé, mint pár pasi kommentje egy- egy képed alatt, akik gondolatban- miután elvonatkoztatnak a látványtól, vizuális típus révén- igazából annyira sem értékelnek, mint egy döglött halat. Bemagyarázhatod magadnak persze, hogy te igenis így vagy szép, így menő vagy, sok pasinak bejössz, blablablablabla....üres, gondolkodás nélküli valami. Mindenki tudja, hogy a nők legnagyobb kritikusai szintén a nők. Pasinak lenni könnyű, nőnek lenni kiváltság.

celebrities tipp mix

2012-01-03T21:48:00.002+01:00

Olvastam egy "másik" internetes oldalon, hogy a fiatalok és úgy egyébként a legtöbben, akik ikonként is felnéznek egyes sztárokra hajlamosabbak megfogadni az ő tanácsaikat a legtöbb hétköznapi témában, mint ha mondjuk egy barátjuk vagy egy szülőjük tanácsát kérnék ki. Vicces sztori, de igazából kivételesen én is egyet értek ezzel. Ha Justin Bieber ma azt mondja, hogy a drog ciki- ami igaz - akkor másnapra akár több ezer "fanja" is képes lehet lecikizni egy füves cigit, amit előtte nap még talán pont menőzésből szívott el. Érdekesek vagytok ti fiatalok, de ha JB kell a józan életetekhez, akkor Ő kell.
Nézzünk néhány akárhol fellelhető celeb- tippet:

Kristen Stewart: Tudd elviselni a kritikát!

"Öt perc alatt nem lesz belőled nagymenő, muszáj türelmesen gyakorolnod/figyelned/tanulnod és újra és újra elölről kezdeni mindazt, ami nem sikerült tökéletesen. És ne feledd, mindig lesznek, akiknek nem tetszik az, amit csinálsz."

Bizony Miss Stewart-nak igaza van. SOHA nem tudsz mindenkinek megfelelni. Kínozhatod magad, sírhatsz végig éjszakákat, mert speciel lecikiztek a suliban, dühönghetsz, magadba fordulhatsz, de nem. A lehetetlen igenis létezik, mégpedig itt, ebben a témában. Nem létezik olyan, hogy tökéletes karrier, tökéletes szerelem és nem, tökéletes élet sincs. Kiábrándító, viszont van ellenszere, mégpedig Te magad! Veszel egy nagy levegőt, felállsz, újrakezded és felmutatod a középső ujjad. Mint ahogy a híres mondás is adja: "Haters make me famous!".

Miley Cyrus: Találj magadnak egy segítőt!

"Ez lehet egy kortárs, de legjobb esetben olyan emberke tud igazán segítségedre lenni, aki tapasztaltabb nálad és már keresztül ment azokon a buktatókon, amikkel te még csak most ismerkedsz!"

Nehéz beismerni - gondolhatjátok-, de jelen esetben nem léteznek jobb tanácsadók, mint a szülők. Lehet, hogy azt hiszitek most MÉG, hogy ők más világban nőttek fel, nem értenek a trendi cukimukiságokhoz és a világrengető problémákhoz, ami részben tény. Ők egy korrektebb, stabilabb és legfőképpen család- és szeretet centrikusabb korban cseperedtek. Ezt soha ne felejtsd el. Tisztábban látják azt amiről neked még igazából halvány lila gőzöd sincs- ahogy mondani szokták- takarod, de látják, rejtegeted, de észreveszik, titkolod, de rájönnek, mert a szüleid. Nem lenne egyszerűbb megosztani velük a problémáidat és tanácsot kérni, mint butábbnál butább cselekedetekbe hajszolni magad?

Adele: Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy.

"Tudom magamról, hogy énekesnő vagyok, nem divatikon. Nem a Vogue vagy a Playboy címlapjára vágyom, hanem a Rolling Stone vagy a Q magazinéra. Nem bánom, hogy nem vagyok nádszálkarcsú, mert imádom a kaját és utálok sportolni."

Nos, Adele üzenem, hogy én is imádom a kaját és lusta is vagyok, mégis nádszál. De ez van, genetika. A lényeg, hogy...az a lényeg, amit mondtál. Ott keress magadnak sikert, ahol képes vagy rá és ahol el is éred. Felesleges futni egy olyan szekér után, ami úgysem vesz fel. Jelen esetemben például ez az éneklés. Bármennyire is szeretném, hogy legyen hangom, nincs, ennyi. Nem is erőltetem, inkább írok, rajzolok és modellkedem. Én ezt kaptam, Te valószínűleg mást. Keresd meg magadban és szabadítsd ki!

questions.

2011-12-24T21:25:00.003+01:00

1) Teljes név: Bányai Fruzsina
2) Lakhely: Letenye
3) Szingli vagyok? nem
4) Kivel élek? szüleimmel (még)
5) Szeretnék-e gyereket? igen
6) Mi lenne ha fiú lenne a gyerekem?(neve) Bence
7) Mi lenne ha lány lenne a gyerekem?(neve) Dorka
8) Kit öleltem meg utoljára? szerelmemet
9) Kinek írtam szívet utoljára? Nü <3
10) Milka vagy Tibi ? Milka
11) Csoki vagy Chips ? Csoki
12) Túrórudi vagy Muffin ? Túrórudi
13) Tetoválás vagy Piercing ? mindkettő
14) Pisztácia vagy Kesudió ? egyik sem
15) X-faktor vagy Való világ ? X-faktor
16) Szerelmes vagyok ? igen
17) Voltam-e már viszonzatlanul szerelmes ? igen
18) Legjobb barátom/barátnőm : Tasnádi Viktória alias Nü
19) Szerelmem : Jankai Sebastian
20) Szeretnék-e esküvőt ? igen
21) Hány gyereket szeretnék ? 1
22) Hiszek-e a fiú lány barátságban ? igen
23) Mi akarok lenni ? amit hoz a sors, az leszek
24) Hobbim ? rajzolás
25) Legjobb verseny eredményem, mivel értem el ? rajzolással, több első hely megyei és országos versenyeken
26) Újra kezdeném az életem ? igen
27) Gondolkoztam már azon, hogy meg ölöm magam ? ilyet nem illik kérdezni
28) Mikor van a szülinapom ? december 9.
29) Mikor van a névnapom ? január 1.
30) Boldog vagyok ? igen
31) Milyen színű nadrágot viselsz? kék
32) Milyen zenét hallgatsz most? semmit, Harry Potter 2-őt nézek :"D
33) Mit ettél utoljára? sülthusit franciasalival
34) Ha kréta lennél, milyen szín lennél? lila
35) Milyen az időjárás? hideg
36) Utolsó ember, akivel telefonon beszéltél? szerlelmem
37) Első dolog, amit megnézel az ellenkező nemű embereken? szemük
38) Kedvenc üdítőd? Sió rostos őszibarack
39) Kedvenc alkoholos italod? mézes ágyas pálinkák
40) Tél vagy nyár? is-is
41) Kedvenc kaja? rengeteg van
42) Utolsó film, amit láttál? most nézem: Harry Potter 2.
43) Kedvenc napod az évben? június 21.
44) El mersz valakit hívni randira? nem az, hogy nem merem, de ez a pasik dolga
45) Milyen kulcstartód van? nyakbaakasztós-smiles :"D
46) Ölelés vagy csók? ölelés
47) Csokoládé vagy vanília? csoki
48) Voltál már szerelmes? igen
49) Volt már csonttörésed? nem
50) Kedvenc szám: 4
51) Kedvenc zenei műfaj: rock
52) Rossz tulajdonság? agresszív
53) Mit változtatnál meg az életedben? valakit visszahoznék az életbe...
54) Kedvenc szín: lila
55) Vannak különleges barátaid? csak az van
56) Most mire gondolsz? rá
57) Csinosnak tartod magad? nem
58) Rágod a körmeidet? nem
59) Akit most nagyon szeretnél látni? szerelmem és Nü
60) Van valami nagy-nagy titkod? nincs
61) Van valaki, akit most nagyon utálsz? van
62) Most tetszik valaki? igen
63) Tudsz valakiről, aki beléd van zuhanva? igen :P
64) Volt olyan, hogy valakit megdobtál valamivel? igen :"D
65) Mi a vezetékneved második betűje? ez 1 idióta kérdés - Á
66) Mi a keresztneved második betűje? idióta kérdés 2 - R
67) Melyik szó jut róluk eszedbe? wázz, mégis le kell írnom...Á-álom, R-románc
68) Mi a gépen a háttérképed? egy deviantartról szedett csajszi :"D
69) Mi van az egérpadodon? táccspad rulez
70) Mi most az MSN-neved? hayleydoll
71) Hány ember online most MSN-en? nem vagyok fent
72) Hol van a telefonod? mellettem az éjjeli szekrényen
73) Kit hívtál utoljára? szerelmem
74) Mi a jobb kezedhez legközelebb eső piros tárgy? a mobiltartó Hello Kitty-s zoknim :"DDD
75) Ha azt hallod, sárga kaja, mi jut róla eszedbe? fújj, semmi
77) Ha egy híres emberrel találkozhatnál, ki lenne az? Gerard Way
78) Mi volt az utolsó zöld dolog, amit megfogtál? a törölközőm
79) Melyik dal megy most a fejedben? My Chemical Romance- Disenchanted
80) Milyen színű a tálcád? piros
81) Milyen ablakok vannak nyitva a gépeden? fészbuk, google
82) Mi van az ágynemű huzatodon? csillagok+holdak
83) Ha kimész a szomszéd szobába, és körbenézel, mi az első furcsa dolog, amit meglátsz? minden megszokott itthon
84) Mi van az MSN-képeden? én
85) Mikor mostál utoljára fogat? 20perce
86) Kivel fogsz legközelebb találkozni? szerelmemmel és Nüvel
87) Nyisd meg az MSN-t! Kinek a nevét látod meg először? Nü<3
88) Állás: jelenleg modell
89) Mit fogsz csinálni 20 év múlva: nyugdíjas otthonban ülök, ja nem,mert akkor még nem érem el a korhatárt :"D

Xmas shit.

2011-12-24T14:12:00.003+01:00

Tegyük fel, hogy Karácsony van. Tegyük fel, hogy sokan már régóta vártátok és örültök, hogy végre itt a téli szünet, hó is akad - valahol - "jön a Jézuska" és hozza a
JÓL megérdemelt ajándékok tömegeit számotokra és tegyük fel, hogy mivel ma tényleg Karácsony van, ez így is fog történni.

Számomra a "Szeretet Ünnepe" nem más, mint egy, a kötelező sablon- napok bőséges listájáról, like Valentin- nap, Halloween, Húsvét, etc...Hogy miért is sablon? Legfőképpen azért, mert az egész egy nagy kamu. Átlátszó mosollyal a képeteken kívántok egymásnak Boldog Ünnepeket, közben meg holtra nem is érdekel, hogy ki hol, merre, kivel vagy éppen kivel nem tölti ezeket a napokat. Eszetekbe jutott már az ajándékhegyek mögül vigyorogva, akárcsak egyszer is, hogy vannak olyanok is, akik ma egyedül vannak, esetleg nem jut nyolc fogásos vacsora az asztalra, sőt, ajándék sem, vagy egyáltalán nincs is hol ünnepelniük, mert kint fagyoskodnak az utcán, miközben ti a meleg szobában töltitek a "veri heppi háöröket"? Kivételes eset, ha valaki erre őszinte igennel válaszol...
Tovább szemezgetve e nap csodáiból és maradva az átlátszó mosolyoknál: ez is csak egy nap, de mégis könnyebben mutatod ki családtagjaid vagy barátaid iránt lévő szereteted, vagy mid, mint egyéb napokon. Kérdésem egyértelműen az, hogy miért? Miért kell ahhoz Karácsonynak lenni, hogy megöleld az anyukádat, vagy a bulizáson túl foglalkozz pár percet a hozzád közel álló személyekkel? Miért építitek fel ezt az egészet a pénz és a "valamit muszáj VENNEM" fogalmak köré? Van két kezed, manapság jószerével számítógéped is internettel, ahonnan ötleteket lophatsz. Szóval az a két valami az oldaladon azért van, hogy használd! Készíts saját magad ajándékot, ne a drága jó állambácsit és társait támogasd egy- egy jó bevételes szerzeménnyel!
Könnyen beszélek, gondolhatjátok, de nekem kivételesen nem csak a szám jár. Idén a Mikulásgyárba cipeltem az összes nem használt cuccom, mert nekem eszembe jutottak ŐK, idén egy forintot nem költöttem semmire, minden a saját kezem munkája, idén, ahogy eddig is mindig, nem csak ma ölelem meg az anyukámat és nem csak ma jutnak eszembe a barátaim. Nekem ma IS a legfontosabbak a szeretteim, teljesen mindegy hol vannak szétszórva az országban, ki van itt velem és ki nincs, számomra a szeretetük a legnagyobb ajándék a világon. Ma is, holnap is, azután is, minden nap.

Bitch, slut, whore, etc...

2011-12-19T20:48:00.004+01:00

Ezt úgy érzem kötelező megosztanom veletek, élő példája, hogy milyen ártatlanok vagyunk gyerekként. Saját tapasztalatot is belevíve, csak úgy megsúgom, nekem azt mondták, hogy azok a nénik ott az út szélén "söprüs lányok", kérdésemre, hogy miért, amikor nincs is náluk seprű, már nem válaszoltak. :") Szóval, lássuk a fiatalokat:

A kurva megmagyarázva.
Mit is jelent a "kurva" szó??? Közvélemény kutatás eredményei gyerekeknél:

Zsófi, 6 éves.
A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.

Peti, 7 éves
A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben.

Andris, 5 éves
A tesóm szokta mondani ezt a szót a Lilire, aki sírva fakad. Csúnya szó, azért mondják, hogy sírjanak a lányok.

Eszti, 8 éves
A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.

Luca, 7 éves
Apa szokta mondani anyára, hogy hülye kurva, de csak akkor ha anya nem hallja... (itt anyuka elég idegesen rángatta ki a gyereket a tékából...)

Bécike 7 éves
A kurva az a fradi mert apa mindig azt mondja hogy kurva fradi kurva fradi bár nem tudom hogy mi az a fradi de biztos az is nagyon csúnya szó.

Csilla, 6 éves
Apa szokta mondani mikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében és én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap de nem tudom miért mondja ezt apának hiszen apa nem is váza.

Botond, 7 éves
A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.

Petra, 6 éves
A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. én is szeretnék majd kurva lenni. (itt anyuka hanyatt esett...)

Dénes, 4 éves.
A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát, szerintem a kurva az egy fajta mint például a kuvasz, csak hangosabb.

Adri, 7 éves
A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (mondja ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van, mobiltelefonál és a téka előtt áll a Lexus terepjárójuk.)

Karcsi, 5 éves
A kurva az a Liptai Klaudia. Apa mondja mindig mikor meglátja a tévében és anya mondja, hogy nem kurva hanem színésznő de apa azt hiszi, hogy kurva, tehát az is olyan, mint a színésznő, csak sorozatokban játszik és a fiúk azt nem szeretik.

Brigi, 7 éves
A kurva az az aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.

Pistike, 6 éves:
A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát anyu nem kurva.

Viola, 5 éves:
A kurva az a nagynéném mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket tékából kirángat, saller repül...)

Zolika, 6 éves
A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad.

30 Day Song Challenge

2011-11-21T22:23:00.002+01:00

Elég érdekes alkalmazás ez az egyik közösségi oldalon /menő vagyok és nem tartok ingyen reklámot nekik, így is mindenki ott éli a nemi életét is lassan/ szóval....először úgy gondoltam, hogy majd én is szépen kivárom a 30 napot és csinálgatom sorba, de mivel soha nem voltam a türelmemről híres, inkább tessék, itt van az egész egyben:

Day 1: A kedvenc dalod - My Chemical Romance- Disenchanted Day 2: Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól - My Chemical Romance - Famous Last Words Day 3: Az első dal amit valaha hallottál - /jézus/ fogalmam sincs... Day 4: egy dal amitől mindig mosolyogsz - SP- bármelyik száma /komplett röhögőrohamom van tőlük/
Day 5: egy dal amitől sírni tudsz - Nickelback- Far away
Day 6: egy dal ami megnevettet - Justin Bieber- bármelyik száma /itt már komplett fuldoklási rohamaim vannak/
Day 7: egy dal amit utálsz - Fluor- Mizu
Day 8: egy dal ami folyton beleragad a fejedbe - /jelenleg/ Pitbull ft. Mark Anthony- Rain over me
Day 9: egy dal amiről valaki eszedbe jut - Pink- Who knew
Day 10: egy dal ami egy családtagodra emlékeztet - Bruno Mars- Never Say You Can't
Day 11: egy dal ami egy barátodra emlékeztet - My Chemical Romance - Helena
Day 12: egy dal ami egy olyan emberre emlékeztet akit utálsz - nem utálok senkit, vagy ha igen, akkor egyszerre mindenkit
Day 13: egy dal amit csak úgy szeretsz - Katy Perry- I kissed a girl
Day 14: egy furcsa dal - mi számít furcsának?
Day 15: egy dal attól az előadótól akinek legutóbb voltál a koncertjén - /na basszus/ Roy és Ádám volt, ennyire emlékszem....:")
Day 16: az utolsó dal amit hallottál - Avril Lavigne- I love you
Day 17: A dal, amit majd amire először akarsz majd táncolni az esküvődön - Within Temptation - All I Need
Day 18: egy dal amit akarsz majd a temetésedre - Ossian - Hosszú Álom
Day 19: a legjobb barátod kedvenc dala - My Chemical Romance - Disenchanted /F&A <3/
Day 20: egy dal a kedvenc albumodról - Lady Gaga- Poker Face
Day 21: az első dal a kedvenc albumodról - My Chemical Romance - The End
Day 22: az utolsó dal a kedvenc albumodról - My Chemical Romance - Famous Last Words
Day 23: egy dal egy olyan előadótól akit utálsz - /had ne soroljam/
Day 24: egy dal ami a keresztneved első betűjével kezdődik - Fuckin' Perfect- Pink
Day 25: egy dal ami a vezetékneved első betűjével kezdődik - Born This Way- Lady Gaga
Day 26: egy dal ami "you" szóval kezdődik - You Are So Beautiful - Escape The Fate
Day 27: egy dal ami felvidít - David Guetta ft. Kid Cudi /bárhol, bármikor/
Day 28: egy dal ami nagyon idegesít - SP- Szeretlek /ez valami rohadtul.../
Day 29: egy dal (csak úgy válassz egyet!!!) - /ezt nyomta be a winamp/ Rihanna - S&M
Day 30: A kedvenc dalod (talán más lett, mint ami az első napon volt) - /soha nem lesz másik, 5éve ez/ My Chemical Romance- Disenchanted

Pasi 1x1

2011-11-20T20:03:00.007+01:00

Pasik.
Szükséges rosszak, ahogy élni szoktunk a kifejezéssel. Nos, az mindenképpen tény, hogy életünk részei, vagy ellenségeink, vagy aktuális "életünkértelmei", hogy jellemükből adódóan mindig és mindenhol ott vannak, ahol nem kellene. Igen, mivel ha szükségünk lenne rájuk 100%, hogy valahol máshol tartózkodnak.
Az is igaz, hogy se velük, se nélkülük nem jó. Ez egy idejétmúlt házasság. Bele vagyunk tokosodva abba a hitbe, hogy nekünk nőknek igenis szükségünk van egy erős, határozott, őszinte, kedves, humoros életformára, ami szinten tartja nemi mivoltunkból adódó állandó hangulatingadozásainkat, vagy legalábbis céltáblát ad a felgyülemlett feszültség esetleges levezetésére.
De mi van akkor ha a pasi se nem őszinte és se nem határozott? Világvége. Köztudott, hogy mi nők megőrülünk a rosszfiúkért. Kaparnánk a falat ha csak egy estét is eltölthetnénk imádott rockerünk társaságában, de legfőképpen ágyában, vagy kedvenc színészünk penthouse lakásának forgóágyas-tükrös mennyezetes hálószobájában, vagy csak egy hétköznapi vadállat tépő karjaiban. Tipikus minden lány maximum csak kívülről angyal szindróma, legbelül igenis ördögök vagyunk, akik ha csak néha is, de erre vágynak. Akik nem, azok természetesen hazudnak. Nincs rossz erkölcsű nő, csak kíváncsi, nincsenek "ribancok", csak vágyaikat nyilvánosan mutogató üres könyvek. Tehát itt a rosszfiú kontra álszent csaj toposz.
Minden mindenféleképpen lehetséges e két nem között. Vannak, akik bevállalják és vannak, akik nem. Teljesen mindegy, mert úgyis ránézésre ítélünk, nem belső tartalomra. A világ 99%-unk számára prostik és stricik lelőhelye, ahol csak és kizárólag nekünk vannak még erkölcseink. Ugye milyen ismerős gondolat? Főleg, ha mindenki így vélekedik. Tehát belegondoltál már abba, hogy valaki számára esetleg pont a te viselkedésed a "kurvás"? Biztosan nem. Bevallom én sem. Éljen a leszarom tabletta, hogy trendin fejezzem ki magam.
Pasik.
Mindegy, hogy milyenek, mindegy, hogy milyennek látnak, de kellenek. Ördögi jellemünket félretéve, igenis az erős, határozott, őszinte, kedves, humoros fajtájuk a nyerő, a többiek örök másodikak maradnak. Igen srácok, ezt jobb ha megemésztitek és elkezdtek visszanormalizálódni és megtanultok újra hozzánk szocializálódni. Értem ezalatt: udvarlás- randi, virág, csoki- ilyenkor nem érdekel minket, hogy éppen a diétánk közepébe zavartál bele; kezelhetőség- nincs szükségünk a barátok előtti lejáratásokra és menőzésekre sem- bármennyire is zavarja a lelki világotokat bizonyítottabban hisztisebbek vagytok, mint mi, nők; érzelmek- legfőképpen a "szeretlek", egyáltalán nem túl bonyolult szó újra begyakorolása és használata, az ölelés, mint puszta kedvesség- nektek nem kerül semmibe, pedig minket még a mínusz alfából is felhoz; és etc...tanuljatok meg férfiak lenni, nem pasik. Abból köszönjük szépen, de elegünk van. Amennyiben a fenti tájékoztatót megfelelően értelmeztétek, kérlek jelentkezzetek azoknál a lányoknál, akik megérdemlik és még nem találták meg a nagy Ő-t.

Köszönettel: Hayley Narcotic

girls&boys.

2011-10-24T19:54:00.004+02:00

Ezt a pár sort különösen a pasi olvasóknak ajánlom, jól olvassátok át és figyeljetek ránk, nőkre, ezentúl:

A Nők által használt 9 halálos kifejezés:

1) Rendben. Ez az a szó, amit a nők egy vita lezárására használnak, ekkor igazuk van, te pedig elhallgatsz.

2) Öt perc. Ha épp öltözködik, akkor fél óra. Az öt perc csak abban az esetben öt perc, ha még öt percet kaptál a meccset nézni házimunka előtt...

3) Semmi. A vihar előtti csend. Ez jelent valamit, és jobb, ha készen állsz. A viták, amelyek 'Semmi'-v......el kezdődnek, általában 'Rendben'-el fejeződnek be.

4) Csak nyugodtan. Ez kihívás, nem engedély. Nehogy megtedd!

5) Hangos sóhaj. Ez nem egy konkrét szó, hanem egy nem-verbális kifejezés, amit a férfiak gyakran félreérten ek. A hangos sóhaj azt jelenti, hogy szerinte idióta vagy, és miért pazarolod az idejét azzal, hogy vele vitatkozol a semmiről. (Lásd a 3. pontot a semmi jelentéséről)

6) Semmi gond. Az egyik legveszélyesebb kifejezés. Ez annyit jelent, hogy hosszan el fog gondolkodni arról, hogy milyen módon fizetsz majd meg a hibádért.

7) Köszönöm. Ha egy nő megköszön valamit, ne kérdőjelezd meg vagy ájulj el. Mondj egyszerűen annyit, hogy szívesen. (egy zárójeles megjegyzés: ez mindaddig igaz, amíg nem azt mondja, hogy 'Nagyon köszönöm.' - ez tömény szarkazmus, ekkor nem köszön meg semmit, és ne merészeld azt mondani, hogy szívesen, mert abból 'Tökmindegy' lesz)

8) Tökmindegy. Ez a női változata annak hogy bazd meg!

9) Ne aggódj, megoldom. Egy újabb veszélyes kifejezés, azt jelenti, hogy valamit a nő már többször elmondott a férfinek, és most megcsinálja helyette. Ennek folyománya lesz az, hogy a férfi megkérdezi: 'Mi a gond?' - amire a 3) lesz a válasz.

Forever in love.

2011-09-25T21:40:00.011+02:00

Sok nép tartja úgy vallásában, mitológiájában, vagy történelmében, hogy minden emberben két lélek lakozik. Egy emberi és egy állati. Az állati énről úgy vélik, hogy ez az, ami meghatározza az ember igazi személyiségét.

"Mindannyian kedveljük az állatokat, éljenek akár a szabadban, akár velünk a házban, a lakásban. Közben nem biztos, hogy tudatában vagyunk annak: az állatok legközelebbi rokonaink, és lelki síkon nagyon közel állnak hozzánk. Erőt adó állataink, az úgynevezett totemállatok vigasztalóink, tanácsadóink, tanítóink és barátaink lehetnek."

Soha nem érdekelt, hogy nekem vajon milyen totemem is van. Aztán egyszer utánanéztem és a kínai horoszkópom szerint tigris vagyok. Ekkor kezdett el érdekelni ez az egész, körbe nézegettem, hogy milyen állatra mi a jellemző, mert nem hittem benne, hogy egy embert a születése dátumával lehetne kategorizálni. Ekkor láttam meg egy képet, semmi szöveg, semmi leírás, csak egy kép. Szerelmes lettem rögtön. Ahogy belenéztem a szemébe, még ha képen keresztül is, tudtam, láttam, hogy ő én vagyok...

...egy pillantása olyan volt, mintha örökké együtt lettünk volna. Láttam már farkast azelőtt is, de soha nem volt rám ekkora hatással. Testvérek vagyunk.

"Ha a farkas hív téged, a következő jellemzők tűnnek fel az életedben: Egy érzék a hűségre, rítusra, de sosem lesz hiányban a személyes szabadság; egy magasabb intelligencia és megnövekedett tudatosság, de sosem felejted el az élet örömét és hogy hogyan maradj játékos; megnövekedett erő és energia, de sosem felejted el, hogy a békés megoldás a legjobb."

"A farkas inspirálja az igaz egyensúlyt, ahogy a szabad-szellem és a családközpontúság megfér bennük. Végsőkig hűségesek és kitartóak a csapatuk mellett, szellemük gazdag harmóniában, békében és tiszteletben, tisztelik a rangrendszert amiben élnek, de független teremtmények és időt töltenek a sajátjaikkal."

"A farkasok rendkívül intelligensek és társaság kedvelők, érzékeik élesek. A farkas megtanít a hallgatásra, hogyan tudatosítsd a körülötted lévő dolgokat, és hogyan bízz az ösztöneidben. Valójában akik a farkas totemmel élnek, megérzéseiket élesnek és precíznek találják, gyorsan és készen tudják használni. A farkas az "őrző" szinonimája. A megemelkedett ösztönökkel és a tudással a farkas előhozza az éles intellektust és az átható érzékeket, egy ember a farkas szellem gyámsága alatt védelmezi a családját és a barátait."

"A farkas kockázatot vállal, de sosem bolond. Úgy tartják az Úttörői az állatvilágnak. A felfedezés a második természetük."

"A farkas megtanít, hogyan beszélj hangosabban és mindig őszinte és nyílt legyél. Hasonló módon, ahogyan vonyítanak, hogy jelezzenek másoknak, vagy hívják, lokalizálják csapattagjaikat, azok akik a farkas gyógyszerével rendelkeznek úgy érzik, hogy meg akarják osztani másokkal a tudásukat, legyen az szóban vagy más kommunikációs formában, például írásban. A farkasok a vonyítást használják, hogy üdvözöljék a másikat és néha azért is vonyítanak, mert élvezik. Ebben az esetben, megtanítanak hogy bajtársiassággal és örömmel tekintsd az életet."

"A farkasok békeszeretők és normál esetben senkire sem jelentenek veszélyt. De emellett erősek és territoriálisak, ezért a legjobb, ha "kopogsz, mielőtt belépsz."

Circus.

2011-09-24T21:18:00.013+02:00

"Furcsa, hogy nem igazán vesszük magunkon észre a változást az évek során (sem külsőleg, sem érzelmileg), aztán egyszer csak visszanézel és már egy teljesen más ember vagy."

Ez teljesen igaz. Belenézek a tükörbe és ugyanúgy egy 16 éves lányt látok, mint akkor, amikor valójában is az voltam. Lehet, hogy azóta volt száz meg százféle hajszínem, legalább ötven öltözködési stílusom, nem is beszélve a zenei ízlésemről. Más volt a farmerem színe, a pólóm mintája, a tornacsukám márkája, de az arcom ugyanilyen. Felnövök én egyáltalán valaha?

25 éves leszek pár hónapon belül. Te 16-nak látsz, én 16-nak látom magam. Hogy annak is érzem-e? Nem. 16 évesen még azok voltak a legnagyobb problémáim, hogy mit vegyek fel a pénteki sulibulira, hogy ne szólítson fel a tanár felelni, mert éppen nem készültem, megint és, hogy lázadjak minden ellen, ami egy kicsit is eltér tőlem, vagy attól, amit akarok. És ez a varázsszó, akkor mindent AKARTAM. Nem szerettem volna, mint most, mikor már megértettem, hogy a pénz, ami az "akaromhoz" kell, nem a fán terem. Minden KELLETT, ami éppen megtetszett, még akkor is, ha utána soha többet rá sem néztem. Önző voltam és akaratos. Az arcom ugyanaz, mint akkor, de más vagyok.

16 évesen sok hülyeséget csináltam, csak, hogy felfigyeljenek rám, ne legyek fekete bárány a sok fehér között. Sablon akartam lenni, mert az volt a menő. Legyél picsa- bocsánat a kifejezésért- és tiéd a világ. Ebben az a nevetséges, hogy annyi és annyi változás után ez még ma is így van. Nem értékeli senki az egyéniségeket, éljenek a Barbiek és a Kenek. Plasztik world forever.
Most úgy érzem, annak ellenére, hogy külsőre én is Barbie vagyok, felnéznek rám. Ez jó érzés. És miért? Mert a Barbie világom mögött ész is van és 18 év kemény tanulás. Lehet, hogy borzalmas volt és rettentő nehéz, de túl vagyok rajta és büszkén viselem a szőke fejemmel a platform szandált és a miniszoknyát. Az arcom ugyanaz, mint akkor, de más vagyok.

Akkor szürke kisegér voltam, most kecses farkas. Egoista lennék, mert ezt mondom? Nem. Csak reálisan látom magam 10 év távlatában. Zárkózott senkiből, nyitott, nagyszájú, őrült csaj lettem, akit vagy szeretnek, vagy gyűlölnek, de semmiképpen sem érintem őket közömbösen. Elértem a figyelmet, amit akkor annyira akartam és most, hogy itt van teljesen hidegen hagy. Pedig az arcom ugyanaz mint akkor, de más vagyok.

Éld az életed, álmodd az álmaid, egyszer minden az ellenkezőjére fordul. Mert az arcod nem változik, csak a személyiség, aki mögötte van, akit te alkotsz meg, nem más. Legyél önmagad és MINDENT elérsz majd, amiért most őrjöngve sikítasz. Én sikítottam azért, hogy szép legyek, magabiztos és erős, most modell vagyok. 165 cm-el, ami hihetetlen, de mégis igaz. Az életem most egy tündérmese, az akkori horror helyett, pedig az arcom most is ugyanaz.

Talking about everything.

2011-09-23T21:31:00.009+02:00

A következő tesztet egy Annie névre hallgató 30STM "fanállat"-ezért ne bánts XD- oldalán találtam és mivel eléggé rossz ez az este egyedül, nézzük meg, hogy én mit hozok ki belőle így este 10-kor!:D

Alapok:
Becenév: Hayley
Horoszkóp: nyilas
Kínai horoszkóp: tigris
Szerencseszám: 21
Vallás: nem hiszek Istenben, de hiszek a Sátánban

Külső:
Magasság: 165cm
Súly: 42kg
Szemszín: kék
Hajszín: eredetileg búzaszőke, de már évek óta hidrogén-szőke
Szemüveg/kontaktlencse: -
Szeplők: -
Tetoválás: van 1 farkasom :P
Piercing: van 1 az orromban

Milyen színű a..:
Fogkeféd: róóóóóóózsaszín-fehér
Biciklid: -
Autótok: metálszürke
A bögre amiből utóljára ittál: sárga
Telefonod: fehér
A toll amivel utóljára írtál: fekete
A körmöd: műköröm-csillámos pink, virágokkal
A szék amin ülsz: ágyon fekszem- kék
Ágyneműd: sárga
Szőnyeged: zöld

Személyiség:
Jellemezd magad 2 szóval: arrogáns, agresszív
Alapvetően optimista vagy pesszimista vagy?: pesszimista
Félénk vagy inkább bátrabb?: helyzetfüggő
Lenézel másokat: általában igen

Szerelem:
Hiszel a szerelemben: igen
Létezik szerelem első látásra: ha eléggé hosszú az a "látás",akkor igen :D
Most szerelmes vagy?: igen
Első csók: 15 évesen
Jelenleg szabad vagy?: nem
Visszautasítottál valaha valakit?: igen
Téged visszautasították már?: igen
Félénk vagy, ha randizásra kerül a sor?: nem félek, inkább izgulok, mint 1 kisgyerek *.*

Szex:
Beállítottság: hetero
Bizonytalan van a beállítottságodban?: nem
Szűz vagy?: nem, nyilas

Előfordult, hogy valaha...
Aludtál a szabadban?: nem tudok róla...
Voltál már szerelmes?: igen
Csókolóztál haverral: igen
Ittál alkoholt?: igen
Nyomtál már rágót pad aljára?: szék aljára szoktam :"D
Vezettél autót?: igen
Elejtetted a mobilodat?: ezt a mostanit szerintem MÉG nem
Találkoztál valakivel akit neten ismertél meg?: igen
Voltál Disneylandben?: nem
Voltál chat-oldalon?: igen, amikor gimiben infó órákon unatkoztunk :"D
Vágtad már saját magad a hajad?: igen
Tettél olyat, amit megbántál?: nem, mert mindből tanultam
Lógtál suliból?: igen
Bungee-jumpingoltál már?: nem
Ütöttél már meg valakit?: igen...:"D
Puskáztál már?: igen
Voltál már letartóztatva?: nem
Törtél már be más házába? nem
Voltál már temetésen?: igen
Használtál már öngyújtót?: igen
Voltál már színpadon?: igen
Füveztél?: kipróbáltam
Gyűjtesz képregényeket?: nem
Nézed a híradót?: igen
Ötnél több rap albumod van?: fújj, 1 sincs
Van iPodod v mp3 lejátszód?: mp3
Szereted a Disney filmeket?: igen
A lol kifejezést élő beszédben is használod?: írásban sem
Dohányzol?: alkalmanként
Hetente eszel gyorskaját?: nem
Voltál külföldön?: igen
Szereted a video-játékokat?: nem
Volt hogy megnyomkodtad a lift összes gombját?: igen :"D
Volt hogy megittál egy egész tejet egy óra alatt?: nem
Ültél repülőn?: nem

Múlt:
Legrégebbi emlék: mamáméknál kicsi, fodros, kockás szoknyában etetem a tyúkokat :"D
Valami, amit jó lenne elfelejteni?: inkább valakik
Mit csináltál 2000 szilveszterén?: általában minden szilveszterkor beteg vagyok...szerintem akkor is az voltam
Mit csináltál mikor szept 11-i támadásokat meghallottad?: ültem a suliban

Jelen:
Hogy érzed magad?: fullig vagyok hiányérzettel
Mit viselsz?: good night-os pizsit
Mire gondolsz?: kire- RÁ
Mik a terveid mára?: mivel este 11 van, alvás
Most hol vagy?: szobámban

Mikor:
Kezdtél iskolába járni?: jézus...18 éve
Találkoztál a legjobb barátoddal?: na,ezt ő simán rávágná,de valamikor a nyáron
Mentél utoljára vásárolni?: ma :"D
Vettél utoljára nadrágot?: pár hete
Gyújtottál utoljára gyertyát?: passz
Voltál utoljára suliban?: júniusban

Filmek:
Rendezés vagy producerkedés?: rendezés
Gondoltál már arra, hogy filmbizniszben dolgozz?: nem
Milyen szerepben tudnád elképzelni magad egy filmben?: a főgonosz
Melyik a legkevésbé ijesztő horror amit valaha láttál?: egyik horror sem ijesztő
Milyen műfajú lenne a saját filmed?: horror

Zene:
Melyik bandákat tudnád örökké hallgatni?: My Chemical Romance
Mit hallgatsz most?: Within Temptation- Iron
Milyen bandát hallgattál 5 évvel ezelőtt?: passz...
4-5 éve milyen volt a zenei ízlésed?: főleg diszkóóóós
Melyik énekeséhez hasonló hangot szeretnél?: Alaina Beaton- Porcelan and the Tramp
Melyik filmnek van a legjobb zenéje?: Viasztestek, mert a végén MCR van :"D

Álmok és rémálmok:
Gyakran vannak rémálmaid?: nem
Általában miről álmodsz?: nem tudom, mert elfelejtem őket :"D
Miről álmodtál legutóbb?: elhagyott a barátom :"D
Mi volt a legutóbbi rémálmod?: a fent említett :"D
Mi volt a legérdekesebb álmod?: passz...
Volt olyan álmod, ami valóra vált?: igen

Suli:
Suliba jársz?: szerencsére NEM :D
Ha igen, hova?: -
Hányadikos vagy?: -
Milyen osztályba jársz?: -
Kedvenc tantárgy?: -
Kijössz az osztálytársaiddal?: -
Kedvenc tanárod?: -

Sport:
Kedvenc sportod: foci
Sportolsz valamit?: nem

Mi az első dolog ami eszedbe jut?:
Láncfűrész- A Texasi-láncfűrészes horrorfilm
Iskola- fújj
Tehenek- South Park :"D
Egerek- patkány

Az elmúlt 3 napban:
Beszéltél telefonon?: igen
Voltál moziban?: nem
Sírtál?: igen
Cigiztél?: nem
Megittál egy üveg vizet?: nem iszok vizet egyáltalán
Olvastál könyvet/újságot?: igen
Néztél tévét?: igen
Zuhanyoztál?: igen
Fényképeztél?: nem
Hallgattál zenét: mindig zenét hallgatok
Mondtad valakinek, hogy szereted?: igen
Mondtad valakinek hogy utálod?: nem

Kedvenc:
Szín: lila
Évszak: tél
Hónap: december
Nap: szombat
Napszak: éjjel
Illat: Paris Hilton- Just me
Ruhadarab: Mikey Fuckin' Way pólóm :D
Hangszer: basszusgitár
Horrorfilm: nincs
Vígjáték: nincs
Elmélkedős film: minden filmen elmélkedek
Mese: Olivér és társai
Kedvenc mesehős: -
Sorozat: Gyilkos elmék, Odaát, Született Feleségek, Gossip Girl, Vámpírnaplók
Reklám: nincs
Zene: ROCK
Tárgy: SZ.B. babazoknijának egyik fele...a másik nála van a sírban.
Könyv: az összes Harry Potter könyv
Újság: Cosmopolitan
Autómárka: SLK Mercedes
Lánynév: Dorka
Fiúnév: nincs

Válassz:
Szemüveg v kontaktlencse: kontaklencse
Film v mese: mese
Könyv v újság: könyv
Kakaó v kávé: kakaó
MSN v skype: msn
IWIW v MYVIP: fészbuk
Sport v lustulás: lustulás
Futás v biciklizés: futás
Fehér v fekete: fehér
Tél v nyár: tél
Hideg v meleg: meleg
Víz v homok: homok
Rendőr v tűzoltó: tűzoltó
Labda v lufi: lufi
Hajó v repülő: hajó
Angyal v ördög: ördög
Sírás v nevetés: nevetés
Egyedüllét v társaság?: társaság
Nokia v Sony Ericson: Samsung
Ceruza v toll: ceruza
Zuhanyzó v fürdőkád: fürdőkád
Gyorsbüfé v étterem: gyorsbüfé
Szénsavas v mentes: mentes
Busz v vonat: vonat
Szemceruza v szájfény: szemceruza
Motor v autó: autó
Foci v röpi: foci
Páros szám v páratlan: páratlan
Orbit v Winterfresh: Orbit

Egyéb:
Hány éves leszel 5 év múlva?: 30 ÁJEMDED!!!!!!
Szerinted akkor házas leszel: igen
Melyik filmet láttad utoljára?: Gyerekjáték 2 :"DDDDD Chuky powa!!!!!
Kit tárcsáztál utóljára: anyut
Ki hívott téged utoljára: Kicsim
Kitől kaptál utóljára SMSt: Kicsimtől
Jobban szeretsz SMSt írni mint telefonálni: igen
Van háziállatod?: van 1 kutyusom
Mit csináltál tegnap éjfélkor?: Kicsimmel telóztam *.*
Hova mentél utóljára?: Budapest
Mit szeretsz a télben?: havat
Mit szeretsz a nyárban?: mindent
Mit szeretsz a tavaszban?: semmit,utálom
Mit szeretsz az őszben?: semmit,utálom
Társaságkedvelő ember vagy?: igen
Melyik a kedvenc éttermed?: nincs
Melyik a kedvenc kávézód?: nincs
Mit ettél utóljára: vaníliás Milka csokit
Melyik a kedvenc desszerted?: sima Milka tejcsoki
Melyik a kedvenc levesed: utálom a leveseket
Szereted a kávét?: nem
Naponta mennyi vizet iszol?: semennyit
Mit iszol reggelente?: kakaóóóóóóó
Hason fekve alszol?: oldalt
Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat?: igen
Szereted Snoopy-t: közömbös
Tudsz pókerezni?: igen
Jártál valaha Kanadában?: nem,de tervben van
Ismersz valakit akinek ugyanakkor van a szülinapja mint neked?: igen, apukámnak <3
Szeretnél gyerekeket?: igen, 1 kislányt
Beszélsz idegen nyelveket: angolt
Voltál valaha kórházban?: kiskoromban többet voltam ott, mint otthon
Tenger v medence: tenger
Gyakran hordasz ékszereket?: nem
Melyik a kedvenc tévéműsorod?: a sorozataim :"D
Ki a legviccesebb ember akit ismersz?: Sziti
Plüssállatokkal alszol?: csak eggyel
Milyen a mobilod csengőhangja?: Porcelain Black- This is what rock n roll looks like
Megvannak még a gyerekkori ruháid?: igen, szinte minden megvan a padláson
Milyen színű a fal a szobádban?: óarany és lila
Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja?: igen
Sokat flörtölsz?: ha van barátom,akkor nem,ha nincs,akkor állandóan :"D
Olvasol napilapokat?: nem
Nézel valamilyen szappanoperát?: nem
Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel?: nem
Melyik a kedvenc szendvicsed?: amit apu csinál *.*
Van olyan ember akire stílusikonként tekintesz?: Lady Gaga
Melyik a kedvenc bőrszíned?: a porcelán fehér, mint az enyém
Milyen színű cuccokat szeretsz viselni?: mindegy
Mit szeretsz magadban a legjobban?: az őszinteségem és a megbízhatóságom
Milyen színű a szemhéjfestéked?: fekete
Milyen színű a szempillaspirálod?: fekete
Milyen hosszú a hajad?:most vágattam le,alig vállig érő
Melyik családtagodat szereted legjobban?: csúnya dolog lenne választani,ugyhogy passzolok
Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában?: attól függ-30perc és 2óra között :"D Otthon meztelenül járkálsz?: nem
Van hogy körbetáncolod a szobádat fehérneműben?: igen
Mi idegesít leginkább a fiúkban?: a gyerekességük, az állandó hazudozásuk és legfőképpen, hogy nem tudnak egy nővel nőként bánni
Szereted a szakállas/borostás pasikat?: borosta oké, szakáll no
Mi a fontos számodra egy kapcsolatban?: hogy érezzem mennyire fontos vagyok
A külső számít?: persze
Szeretnél piercinget a köldöködbe?: igen
Tartod a kapcsolatot azokkal a társaiddal akik elmentek az osztályodból?: igen Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét?: változó
Milyen színűek a függönyeid?: fehér
Hol szoktál vásárolni?: mindenhol,bár a márkaboltokat inkább elkerülöm
Most mire gondolsz?: kire- RÁ
Gyakran beszélgetsz a szüleiddel?: csak apukámmal
Szereted a gyerekeket?: nem
Milyen alkoholt ittál utoljára?: pálinkát azt hiszem
Félsz az elkötelezettségtől?: már nem

i'm just a girl.

2011-09-03T15:45:00.006+02:00

"Lányból vagyok, így hajlamos vagyok eltúlozni dolgokat, vagy éppen alábecsülni őket. Szinte mindent túlreagálok, a bolhából is elefántot csinálok.. hisztizek a semmiért, álomvilágban élek. De amikor azt mondom: szeretlek, az sosem hazugság."

...az sosem hazugság. Most már természetes és hétköznapi kifejezés számomra, ha azt kell elmondanom mit érzek irántad. Ami anno még különleges szó volt, most már csak sablon, mert ha tehetném, a nap 24 órájában ezt hajtogatnám neked. De elévült, mert ez már nem szerelem, ez sokkal több, tudjuk ezt mindketten. Társak vagyunk, leszünk, mert, ami belőlem hiányzik az benned megvan és, amiből neked van kevesebb, abból én adok. Kölcsönhatásban élünk, így tartjuk életben a másikat. Ha te megmozdulsz, én is veled mozdulok, ha lélegzel, én is levegőt veszek, ha mosolyogsz, veled mosolygok.

Lányból vagyok, néha túlzok, néha alábecsülök, néha túlreagálok,néha hisztizek és igen, álomvilágban élek, ahol te is velem élsz most már. Velem álmodod az én álmomat és én veled a tiédet. Soha nem akarok felébredni. Soha.

love you like a love song,baby.

2011-07-24T21:02:00.005+02:00

Ha azt mondom szeretlek, én úgy is gondolom. Nem dobálom szanaszét mindenkinek, mint az emberek a szemetet az utcán. Nekem nem csak egy szó ez, hanem a legtöbb érzelmet és jelentést hordozó kifejezés a világon. Szerethetsz pozitívan vagy negatívan, de őszintén csak kétféleképpen. Barátságból és szerelemből.

Barátságból feltétel nélkül szeretni valakit- elfogadom úgy, ahogy van, nem próbálom megváltoztatni, nem mondom meg mit tegyen, inkább próbálom a helyes útra terelni, nem szólok bele az életébe, de mindig ott vagyok ha kellek. Láthatatlan és szoros kötelék ez, főleg ha szeretetre, nem "bírásra" vagy "haverságra" épül, nem "bulibarátokra" és nem is "ha ló nincs, jó a szamár is" alapokra. Aki majd a barátod lesz, azzal először nem leszel haver, mert érzed, hogy ő más. Az első beszélgetésből kiderül, hogy kivel van dolgod. Barátságra lelsz, vagy semmire. De egy biztos, ha nem keresed, magától nem talál meg.
Sok dologban elég szerencsétlenül alakult az életem. Volt, hogy egyre lejjebb és lejjebb csúsztam azon a bizonyos létrán...és akkor találtam meg őt, amikor már leestem az utolsó fokról is. Ő felsegített, bekötözte a sebeimet és ápolt, amikor már mindenki elhagyott. Ha kellett lecserélte a kötéseket és bekente a hegeket. Meggyógyított. Sok idejébe telt, hónapokba, de nem adta fel, új életet adott nekem.
Most, a történtek óta, olyan ő nekem, mint a Kis hercegnek a rókája, csak nálunk ő szelídített meg engem. Szeretetem iránta felsőbbrendű dolog, áttörhetetlen és megváltoztathatatlan. Örök. Szeretlek Nü és köszönöm, hogy vagy nekem. <3

Szerelem. Érdekes szó egy érdekes érzésre. Egyáltalán mit érzünk, amikor szerelmesek vagyunk? Én például egyáltalán nem látok semmilyen rózsaszín ködöt és pillangókat sem érzek a gyomromban.
Az én szerelmem más, mert, mint a barátságom is, különleges. Nem régóta ismerem őt, de azóta éjjel- nappal az arcát látom, az érintésére vágyom, a bőre illatára, az ölelésére, rá. Ahogy az igaz barátságot én találtam meg, úgy az igaz szerelem engem. Első pillantása, ahogy rám nézett, az a rajongás, életemben nem voltam még annyira zavarban. Csak nézett csendben órákon át.
Azóta eltelt egy hónap, tudom, nem sok, de amiről az ember így érez, mint én most, ott nem számít az idő. Tudom, hogy ő más, tudom, hogy szeret, szerelemből szeret. Én is őt. Olyan nekem, mint a napi energia, amire szükségem van, hogy éljek, vagy mint a napsütés, ami erőt ad, hogy felkeljek reggel. Célt adott az életemnek, célt adott a csavargó érzéseimnek, otthont adott háborgó lelkemnek. Szeretlek Szebi és örülök, hogy megtaláltál. <3

lélekdonor.

2011-07-08T15:31:00.003+02:00

Könnycseppeken át látni a világot teljesen más, más világ, más emberek, más érzések.
Van egy magyar előadó egy ilyen című számmal, amiben a lélekdonor a szerelem. Ebben nem hiszek. Nekem az igaz barátság jelentette mindig is ezt a szót, de már ebben sem hiszek.
Volt egy üres lelkem, ami évek óta arra várt, hogy megtöltsék, hogy végre legyen valaki/valakik, akik őszintén, önmagamért vannak ott. Vártam egy igaz barátra, megkaptam. Vártam az igaz szerelemre, megkaptam.
Egy este volt összesen és minden a darabjaira hullott, be vagyok zárva a fejembe és nem tudom kinek kiönteni a szívem, amit úgy érzem összetörtek. Megint. A lelkem újra kiürült és kérdés, hogy tud e valaha még valakit is fenntartások nélkül befogadni.
Azt mondják felejtsem el mindkettőt, azt mondják csak képzelődöm, azt mondják túlkombinálom, azt mondják álljak bosszút, azt mondják vegyek egy nagy levegőt és engedjem őket vissza.
Egy éjszaka és a barátomba vetett bizalmam egyetlen a nullával, a legjobb barátnőmtől meg még a gyomrom is felkavarodik...nem, nem történt köztük semmi, vagy mégis? Nem látok bele az ő fejükbe, az egyik sajnálkozik, a másik azt mondja bolond vagyok és engem szeret. Tegyük fel így van, de ok nélkül nem alakul ki az emberben effajta érzés. A tömény undor, a harag, a csalódottság, mind könnyekbe keverve. Undorodom magamtól is, hogy ilyet feltételezek róluk, a két legfontosabb emberről az életemben...
Nem tudom mit tegyek, kihez menekülhetek, ki az, aki megért most, aki átölel és megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj. Hol vagy TE, aki visszatöltöd a reményt újra a lelkembe???

Talán így volt...

2011-06-17T15:54:00.002+02:00

Talán úgy kezdődhetett minden, hogy gondoltam egyet és először megmozdultam a hasában. Jó lehetett ott, biztosan meleg volt, kényelmes és mindig kaptam valami finomat is enni, ami tényleg nagyon finom lehetett, ha már kezecskéket, lábacskákat és arcocskát kaptam tőle.

1986 decembere volt és közeledett az idő, amikor el kellett hagynom addigi otthonomat. Ezt szerintem nem nagyon akartam, így a doktorbácsik úgy vettek ki a pocakjából. Nem tetszhetett odakint, biztosan sírtam, meleget akartam és Őt. Helyette viszont csak alakok mozogtak oda- issza, kézről kézre adtak, de egyik sem volt az igazi, nagyon félhettem. Aztán megéreztem azt a bőrt és meghallottam azt a hangot, onnantól tudtam, hogy ezeket örökké szeretni fogom. Jó volt ott lenni, már nem is tűnt olyan szörnyűnek az "új, kinti" életem. Megnyugtató volt minden érintése és szava, még akkor is, ha éppen hisztikirálynőt játszhattam a teli pelusom miatt.
Ahogy telt az idő végre megláttam az arcát is, nagyon szép volt, igaz, hogy másét még nem láthattam, de nekem ő volt a legszebb. Meg az a furcsa fickó ott mellette, ő is tetszett, mókás volt. Sokat nevethettem rajtuk, ahogy gügyögtek nekem és belefújtak a hasamba. Később már erősen megtudtam markolni az ujjukat azt remélve, hogy soha nem kell majd elengednem őket. Mindig velük akartam lenni.
Sokszor mondhatták, hogy szeretlek, igaz nem tudtam, hogy mit jelent. Amikor például kimondtam az első szavam, vagy megtettem az első lépésem. Nagyon büszkék lehettek rám. Talán úgy volt...

Talán egyszer majd megint úgy lesz, de még nem. Előbb új utat kell találnom magamnak, nekik pedig visszatalálni a régihez, hogy emlékezzenek arra a kicsi törpére, aki annyi örömöt szerzett nekik, és akire annyira büszkék voltak...hogy felismerjék végre, hogy a kicsi törpe, ha most már nagy óriás is, még ugyanaz az apróság, aki ugyanúgy vágyik az elismerésükre, a büszkeségükre, de legfőképpen a szeretetükre.
Talán így lesz majd...

Álomcsapda 3.

2011-03-26T18:31:00.003+01:00

...- Mama, képzeld, én is fogtam neked valamit, úgy ahogy tanítottad! Gyere, nézd meg, ott van a fán!- és eszeveszettül rángatni kezdte Maryt. A ház másik oldalán ott is állt egy hatalmas, régi tölgyfa, rajta pedig egy nyakánál fogva felkötött unikornis. A lény szenvedő hangja betöltötte a teret, Mary nem hitt szemének, ellenben Boo-val, akit szinte gyönyörrel töltött el az állat haláltusája és szenvedése. Mary az övéhez nyúlt és elővette a kését, ami addig szintén nem volt ott, előre ment és elvágta a ló torkát. Megölt egy állatot. Semmi. A vére beteríti őt. Semmi. Aztán előtört belőle a szenvedély, a „még” iránt. Vért akart, ölni akart, fájdalmat akart okozni, embernek, állatnak egyaránt. Mindegy volt, csak szenvedjen. Aztán lenézett Boo-ra, aki mosolyova állt mellette.
- Látom visszatértél Mama. Mindig eltévedsz kicsit, ha sokáig vagy távol.
- Tudom Kicsim, de már emlékszem. És igen, a toll Gabrielé, könyörgött az életéért, angyal létére, mikor megöltem…úgy halt meg, hogy a te neved hallotta utoljára, hogy az, amiért meg kell, hogy öljem, annyi, hogy te őt akartad. Büszke vagyok rád Édesem, az étvágyad egyre nagyobb és különlegesebb.
Boo belepirult a dicsérő szavakba, majd Mary kezébe nyomta a plüssmaciját.
- Még egyet szeretnék kérni Mama! Egy utolsót csak!
- Persze, bárkit megkapsz!
- Hozd el nekem azok lelkét, akik az álmaidban bántanak…nem szeretem őket Mami, kínoznak téged…sírsz, amikor alszol. Hozd el nekem őket kérlek, Teddy majd vigyáz rád! Visszahoz, amikor végeztél, és akkor örökre boldogok leszünk!
Mary merev tekintettel nézett lányára, de igaza van, elég erős volt már ahhoz, hogy álmában is ölni tudjon.
- Rendben Kicsim. Indulok.

Most:
Mary kinyitotta a szemét. Sokáig csak pislogott. Az orvosok rögtön ott termettek mellette és kérdezgették, hogy van, kér e valamit. Beletelt pár percbe, mire átfutotta Boo szavait. Aztán felült az ágyon, benyúlt a takaró alá, elmosolyodott és előhúzta a kést, amivel az unikornis nyakát is elvágta.
- Kérnék valamit, igen.

Vége.

/Megjegyzés: Mielőtt elítélnétek azért, hogy állatokat "ölök", amit SOHA nem tennék meg, ez a novella egy iskolai feladat volt, előre meghatározott elemekkel, amiket kötelező volt felhasználni. Így került a sztoriba a "fára akasztott ló" is./

Álomcsapda 2.

2011-03-26T13:53:00.003+01:00

Most:
Emberek kiabálásának foszlányai, léptek rohanó zaja, tárgyak csörömpölése, kapkodás. Mary megpróbálta kinyitni a szemét, de a vakító fény és a valóság tudata nem engedte. Ő ugyanis, más balesetet szenvedett emberrel szemben, tudta nagyon jól, hogy hol van. Elmesélte neki egy kislány– Boo- akivel Mary, szerinte legalábbis, a baleset utáni eszméletlen állapotban beszélt. Boo elmondta neki, hogy ahová most visszaküldi őt, az nem a valóság, csak egy álom, de szükséges ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, hogy el tudjon szakadni attól a világtól, amely folyamatosan gyötri és rémálmokkal kínozza őt. A kislány azt is közölte, hogy amikor „odaát” lesz, rá, Boo-ra valószínűleg rosszként, démonként fog tekinteni, aki nem hagyja, hogy élje a saját életét, nem engedi, hogy boldog legyen és elzárja őt mindentől és mindenkitől, akitől szeretetet kaphat. Ezért cserébe, biztosítékként odaadta Mary-nek a plüssmaciját, hogy az majd tudni fogja, mikor kell felébredni és visszahozza őt a valóságba, hozzá.

Akkor:
Az egyre felgyülemlő feszültség és kétségbeesés elől a lány a folyamatos alvásba menekült, alig járt be órákra, nem foglalkozott magával sem. Napról napra, pillanatról pillanatra élt. Utálta az ébrenlét minden egyes percét, altatókkal és más antidepresszánssal küzdött az annyira gyűlölt állapot ellen. Álmodni akart, mert álmában boldog volt.
Amikor először álmodott Boo-val egy kihalt havas tájon sétált, hideg volt, bár ő még sem fázott. Csodálta a tájat és annak minden nyugodt, megdermedt apró részletét. Akkor pillantotta meg a nagy téglaházat, a semmi közepén, az emeleti ablakban egy fehér ruhás, tejföl szőke hajú kislánnyal. A kislány csak állt ott és őt nézte, tekintetéből sugárzott a szeretet és a melegség. Mary-t megrémítette a látvány. Soha nem szerették és most itt ez a kislány és így néz rá. Közelebb ment a házhoz, az ajtó kicsapódott és a kislány a nyakába vetette magát.
- Mama, hoztál ajándékot?- kérdezte.
- Tessék?- Mary nem hitt a fülének. Mama?- Te ki vagy?- kérdezte a lánytól.
- Mama, jajj de vicces vagy, én vagyok az, Boo!
Boo…Mary-t így is az ájulás kerülgette, de, hogy lenne egy lánya, akit Boo-nak hívnak? Kizártnak tartotta. Aztán ráeszmélt, hogy csak álmodik. Persze, csak ez lehet az igazság. Ez csak egy álom, felébred és minden újra olyan lesz, mint régen. Unalmas, fájdalmas, visszataszító és gyűlölt.
Ekkor Mary meggondolta magát és belement a játékba. Eldöntötte, hogy ez, itt, most, bármi is legyen, százszor jobb, mint az élete.
- Ne haragudj Kicsim- felelte Mary- elbambultam, persze, hogy hoztam ajándékot. Egy ilyen gyönyörű kicsi ördög mindent megérdemel. A legszebbet hoztam el, ahogy kérted. – előre vette a hátizsákját, ami addig, legalábbis Mary szerint, biztosan nem volt rajta, és kutakodni kezdett benne. A keze valami puhát érzett, megfogta és kivette. Boo izgatott sikítozásban tört ki.
- Mama, ez ugye Gabrielé??? Ugye az övé? Mond, hogy az övé! Könnyen megölted ugye? Én tudom Mama, mert te vagy a legügyesebb vadász!
Vadász? Gabriel? Mary egy arany madártoll szerű valamit tartott a kezében, amit Boo legnagyobb örömére, végre átadott neki. A kislány ujjongva szaladt a hóban a ház felé, kezében lóbálva az aranytollat. Mary utána indult és közben a tájat fürkészte. Aztán Boo visszajött, immár a toll nélkül...

folyt.köv.

Álomcsapda 1.

2011-03-25T18:45:00.001+01:00

Milyen lenne az életünk, ha minden álmunk teljesülne? Ha az, amit álom alatt értünk mind szép és jó, megnyugtató és tele van szeretettel? Ha minden pozitív és áttörhetetlen? Szuperhősök, királylányok, milliárdosok, örök életűek lehetnénk általa? Bármi, amit csak kívánnánk, teljesülne? Valószínűleg boldogok lennénk. De mi van akkor, ha az álmaink nem a köznapian használt JÓT testesítik meg, hanem a GONOSZT, akitől mindenki fél, mindenki retteg, és akitől nem kapsz mást, csak fájdalmat és szenvedést? Aki által nem lehetsz se szuperhős, sem királylány, csak gyilkos, démon és szörnyeteg? Mi van akkor, ha neked ez az álom?

Most:
Mary idegesen ült be az autójába aznap reggel, késésben volt a munkahelyéről, ébresztőórája nem szólalt meg a megfelelő időpontban, talán nem akarta felébreszteni mély, kellemes álmából…megint. Mostanában ez egyre gyakrabban fordult elő vele, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, elkönyvelte annak, hogy túlhajszolta magát és több pihenésre van szüksége. Mindemellett azért idegesítette, hogy az alvás utáni vágya napról napra egyre nő és már a munkájára sem tud úgy koncentrálni, mint addig. Ez a reggel is ilyen ideges önsürgetéssel telt. Valamivel 8 óra előtt bepattant a kocsiba, gázt neki, csattanás, nagy fehérség.

Akkor:
Mary alig volt 18 éves, amikor bekerült az egyetemre, a szerinte nagybetűs életbe. Sosem volt kétségbe esve attól, hogy mi fog rá várni ott, a jövőben. Szülei fiatal korában meghaltak, így már 16 évesen dolgoznia kellett, hogy el tudja tartani magát és összegyűjteni az egyetemre – az álomra- való pénzt. Ám az álom nem úgy álmodta magát, ahogy azt Mary várta, és ahogy mindig is elképzelte. A hely, amit már azelőtt szeretett, hogy valaha is látott, nem fogadta el őt. Csoporttársai idegenként néztek rá, furcsának tartották és lenézték, bár a lány érezte, hogy ez csak álarc, valójában félnek tőle. Az okát nem tudta, hiszen átlagosnál is átlagosabb külsejével és szerénységével eddig soha nem tűnt ki a tömegből, most pedig akármerre ment összesúgtak a háta mögött és hátrébb léptek kettőt, ha elhaladt mellettük. Eddigi egyetlen vágyának tárgytalansága, ahol újra társaságot és új otthont, de legfőképpen szeretetet remélt, egyre inkább elkezdte szemmel láthatóan is lehúzni őt a mélybe…

folyt.köv.

music3.

2010-11-16T21:33:00.002+01:00

Nos, úgy érzem ideje lenne leírni ezt a kategóriámat is, ami a Top 10 kedvenc rock zenémet tartalmazza. Első ránézésre elég unalmasnak tűnhet, de számomra nem az. A legtöbbjük már évek óta a legnagyobb kedvencem, ilyen örökérvényű lista ez. Több szám eléggé érzelmes, nyálas, csöpögős, de pont ezért vonzanak ennyire. Ebből a 10 számból lehet a legjobban megismerni engem, mintha egy napló lenne...van itt a rock mindenféle alfajából zene, ez is mutatja, hogy milyen mindenevő vagyok!:D

1. My Chemical Romance- Helena
2. Atreyu- Storm to pass
3. Lostprophets- Where we belong
4. 30 Seconds to Mars- The kill
5. Escape The Fate- You are so beautiful
6. Papa Roach- Forever
7. Mindless Self Indulgence- Never wanted to dance
8. The Pretty Reckless- Just tonight
9. Bullet For My Valentine- Forever and always
10. Semi Precious Weapons- Leave your pretty to me

the best day ever.

2010-11-09T13:56:00.006+01:00

2010. november 07.
Életem legszebb napja, legalábbis az eddigi 23évem alatt.
Ezt a bejegyzést, már rögtön másnap meg kellett volna írnom, amikor még minden annyira friss volt,h szinte életre kelt bennem. De nem...mert akkor ez most úgy nézne ki, hogy: úristeeeeeen, jézusoooooooom, extázis, halál, sírás, öröm, stb...ezt fel kellett valamennyire dolgozni. Ez nem csak egy élmény, ez AZ ÉLMÉNY volt.
Ha kicsit visszamegyünk az időben, először a tvben láttam meg, szép volt nagyon, kis szőke, extravagáns csaj és valami baromi jól énekelte azt a számot, hogy Just Dance. Fülbemászó volt, olyan igazi party sláger, minden úgy ahogy kell, egyben. Különösebben nem érintett meg, csinos kislány, egy slágeres előadó, így hittem én, aztán eltelt pár hónap és robbant a Poker Face. Onnantól fogva ez a "kislány" lett az egyik példaképem.
Teltek a hónapok, az évek, minden csak úgy simán, amikor jött az a bizonyos sms, hogy koncert, Budapesten, novemberben...komolyan mondom, hogy nem hittem el. Látnom kellett a saját szememmel a cikkeket, mert azt hittem, hogy ez csak valami rossz vicc. De nem az volt...első gondolatom, miután magát a hírt feldolgoztam, hogy jegyet kell szereznem, MOST! Eléggé nehézkesen ugyan, de sikerült és onnantól fogva, pontosan május 10-től csak ezt a napot vártam.
Reggel úgy ébredtem, hogy aham, este koncert, jó...szerintem magam sem hittem el, hogy eljött ez a nap. Aztán ahogy teltek az órák lassan tudatosult bennem, hogy hova is készülök. Onnantól fogva aztán nem volt megállás, úgy éreztem magam, mint aki szerelmes...pillangók repkedtek a gyomromban, egy falatot sem bírtam lenyelni, a hangom szinte remegett és állandóan elkönnyeztem magam.
Aztán az Aréna előtt állva elmúlt minden, hogy a 10-től lévő visszaszámlálásnál egyszerre törjön ki belőlem újra, a többi, több mint 10.000 emberrel együtt. 10-9-8-7-6-5-4-3-2-1...Dance in the dark...és ott állt Ő, alig pár méterre tőlem. Fogalmam sincs, mi lehetett az arcomra írva akkor, de lehetséges, hogy egyesek őrültnek hittek, nem tudom, ez valahogy kiesett. Csak arra tudtam gondolni,h feldolgozzam azt, amit látok, hogy nem álmodom és ez tényleg megtörténik.
2 órán keresztül próbáltam elhinni, hogy az álmok igenis valóra tudnak válni és nekem az egyik most sikerült. Maga a hangulat, a díszletek, a táncosok, a show mindent megért.
A koncert végén kábulat szerűséggel botorkáltunk kifelé, mintha mindenki valamilyen drog hatása alatt lett volna. Talán csak az adrenalin tette, de tényleg úgy éreztem, hogy nem vagyok magamnál, csak megyek arra, amerre a többiek és folyamatosan pörgetem magamban a képeket, hogy véletlenül se felejtsek el semmit. Bár ez a félelem alaptalan, hiszen szinte belém égette magát az egész, csináltattam magamnak egy belső tetoválást, ami örökké emlékeztetni fog erre a napra.
Kint a levegőn tisztult ki a fejem, legalábbis annyira, hogy a kocsihoz érve elsírtam magam és úgy ugrottam apukám nyakába, legalább 10x elismételve, hogy köszönöm...nélküle és anyukám nélkül nem lehettem volna ott. Ez volt a 23év legjobb születésnapi ajándéka. Köszönöm anyu és apu, szeretlek titeket!<3
És köszönöm neked Mother Monster, LADY GAGA, hogy lehetővé tetted ezt nekünk, itt, ebben a kicsi országban is. KÖSZÖNÖM!
Your little monster.<3

music2.

2010-09-28T20:33:00.002+02:00

A mai nap listája a "bárhol, bármikor felpörgök" csoport. Ezek azok a dalok, amiket ha meghallok hiperaktív leszek.:D Általában az itt lévő számok elég gyorsan cserélődnek, ebből is látszik, hogy ez a kategória csak a pillanatnyi hangulatomat tükrözi, túl sablonos zenék ahhoz, hogy igazából is megfogjanak. Kivéve az elsőt, mert ha ciki, ha nem, IMÁDOM Adam Lambert-et!:D És a Cinema Bizarre-t is...jó, hogy most saját magam cáfolom meg, de mindegy!:D
Szóval ha éppen nem depóztok és szeretnétek pár laza, bulizós számot, akkor íme az én Top 10-em!:D

1-Adam Lambert- For your entertainment
2-David Guetta- Memories
3-Christina Aguilera- Not Myself Tonight
4-Basshunter- Saturday
5-Lady Gaga- Poker Face
6-Sash- Raindrops
7-Cascada- Miracle
8-Cinema Bizarre- I Came To Party
9-Barracuda- Where Is The Love
10-Katy Perry- I Kissed A Girl

music1.

2010-09-27T21:26:00.003+02:00

Nem olyan régen átolvastam az egész blogot és rájöttem,hogy egy kicsit kézzelfoghatóvá kéne tennem,hogy ne érezzétek úgy,hogy egy teljesen depressziós ember naplójában kutakodtok!:D Bár arról nem tehetek,hogy ha éppen jól érzem magam,akkor nincsenek összetett és ironikus gondolataim...csak a szomorú és a rossz dolgokból lehet tanulni,legalábbis én azokból tudok,ezért rágódom mindig mindenen annyit.
Na de a lényeg: csináltam három top 10-es zenei kategóriát,ahol összegyűjtöttem a "leges-leges" számaimat. Ma a szerelmes,fájdalmas,szomorú,egyedül vagyok a világban,fáj az élet kategóriát írom le...ezekről a számokról azt kell tudni,hogy sokuk már évek óta a kedvenceim közé tartozik és mindig ezeket veszem elő,ha éppen magamba zuhanós kedvem van. Lesznek közöttük amiket biztosan sokan ismertek és lesznek amiket talán csak néhányan,de mindenkinek ajánlom őket,hallgassátok egészséggel!:D

1-My Chemical Romance- Disenchanted
2-Nickelback- Far Away
3-Hinder- Better Than Me
4-Simple Plan- Untitled
5-Secondhand Serenade- Fall For You
6-Adam Lambert- Whataya Want From Me
7-Daughtry- Life After You
8-HIM- Funeral Of Hearts
9-Pink- Who Knew
10-Snow Patrol- Chasing Cars

nincs idő.

2010-09-16T16:54:00.002+02:00

Éreztétek már azt, hogy éjjel nem bírtok elaludni, mert féltek, hogy valami kimaradt a másnapi teendőkből és folyamatosan azon kattog az agyatok, hogy mit felejthettetek el? Nos, én a hosszú és kivételen szuper nyári szünetem után csak ezt érzem... Nem látok a dolgaim végére, de még csak a heti teendőknek sem, úgy érzem magam, mint akit a gondolatai tartanak csapdában, nem tudok tőlük megszabadulni fél percre sem. Folyamatosan, reklám nélkül pörgetem az eseményeket a fejemben pillanatnyi szünet nélkül. Megbolondultam.
Kapkodok reggel, kapkodok napközben és meglepő módon este, sőt sokszor még késő éjjel is. A könyvkupacok méteres sorokban állnak mellettem, a dolgozatok listája leér az asztalról, nyelvvizsga, szemináriumi dolgozatok, szakdolgozat, államvizsga...ÓMÁJGÁD! Kilenc hónap tömény betűk, szavak és mondatok, megállás nélküli sorokban.
Mindig azzal éltem túl mindent, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. Most is ezzel próbálom nyugtatni magam, hogy ha egyszer lediplomáztam, akkor vége lesz, de úgy, hogy nemcsak egy nyár hosszára, hanem örökre. Csak kilenc hónap és kiléphetünk végre az életbe, ahol talán gyorsan kiderül, hogy megérte e ez a sok minden, ami annyi álmatlan éjszakát okozott...
Ezúton is sok sikert és kitartást minden sorstársamnak, akik hozzám hasonlóan űrlénynek érzik magukat a dolgok súlya alatt és akik szintén velem egyszerre fognak világot megváltani júniusban!:)

túl sok.

2010-08-01T18:40:00.003+02:00

Túl sok bennem az érzelem és ez rossz. Meghatározzák önmagukat és egymást is, befolyásolnak mindent, ami körülöttünk van, de igazából semmire sem jók...egyszer boldog vagy, egyszer szomorú, ennek mi értelme van???
Jelenleg a két végpontom között tengődök, nem tudom eldönteni merre dől jobban a mérleg. Belegondolva ez is ugyanolyan kellemetlen, mintha túláradna bennem a jó vagy a rossz. Nyűgös vagyok és céltalan. Ez nem élet, vagy ha az, akkor nem helyes. De mit számít ez ma már? Mikor az emberek többsége kegyetlenül átgázol a másikon saját, legtöbbször semmit sem érő céljai érdekében? Van egyáltalán még önzetlen dolog ebben a világban?
Undorítónak látok MAJDNEM mindent és mindenkit. Pókerarccal nézem mit tesztek egymással és vadul vigyorgok, ha egyikőtök elbukik...bárcsak követnétek egymást a világ pokoljába, ahonnan nem tudnátok visszajönni soha többet és ahol szembesülnétek saját ocsmányságotokkal és mindennel, amit valaha másokkal tettetek. Saját ketrecetek lenne, mint egy állatkertben. Az emberek bámulnának, megvetnének, ujjal mutogatnának rátok.
Látjátok...mondtam, hogy nincs köztes állapot...egy perc elég volt ahhoz, hogy a semmiből a harag felé mozduljak. Nem tudunk hazudni, hiába próbálunk, egyetlen egy embernek lehetetlen, önmagunknak.

csak fáj.

2010-07-10T15:50:00.005+02:00

Újra és újra ugyanazok a dolgok ismétlődnek...ha egyszer nagyon jól érzem magam,akkor jön valaki,vagy valami,aki/ami megint visszaküld a nullára. Mi értelme van felállni,ha úgyis megint ugyanaz lesz a vége? És ne mondjátok,hogy nem...mindenki élete más,mindenki másként él meg dolgokat,máshogy kezelitek a rosszat és másként élitek meg a jót. Nem láttok bele a fejembe,nem gondolkodtok az én nézeteim szerint,így nem tudhatjátok azt sem,hogy ha én azt mondom elég volt,akkor az ott és akkor annyi.
Éveken át próbáltam legyőzni ezt a negatív szemléletet és előítéletek nélkül állni a dolgokhoz,de mindig, újra és újra belátom,hogy nem megy...akármennyire is próbálom nem tudok az a tipikus "szarokbeleazéletbeésszarokrádis" ember lenni. Szeretek segíteni másokon,ha tudok,szeretek ott lenni,ha kell és támogatni,ha már ti is úgy érzitek,h vége. Úgy látszik nekem ez jutott,azért élek,hogy másokat megpróbáljak jobbá tenni. Ez így nagyon szép dolog lenne,de sajnos nem igaz...akárhányszor csak adtam,támaszt nyújtottam vagy önzetlenül szerettem mindig én jártam rosszul. Annyiszor és annyian eldobtatok már,vagy csak csúnyán kihasználtatok...és a legtöbbetek észre sem veszi ezt,nem látja,hogy mennyire fáj,hogy legszívesebben ordítanék,de nem teszem,hogy azzal se ártsak nektek.
Tegnap még azt éreztem érek valamit,talán kicsit többet,de ma megláttam,hogy nem...te is csak egynek kezelsz a sok közül. Egyszer azt mondtad szeretsz,de már nem tudom,hogy igaz volt e. Te igazi vagy egyáltalán? Miért vagy itt,ha mégsem kérsz belőlem? Mit akarsz még?

tavasz.

2010-07-06T16:42:00.004+02:00

Mindig jó érzés,amikor az ember képes maga mögött hagyni dolgokat,új fejezetet nyitni az életében,új emberekkel körülvenni magát és új célokért élni. Ilyenkor úgy érezzük,mintha újjászülettünk volna egy másik,teljesen új világba. Néha mi okozzuk magunknak ezt a változást,néha magától történik meg,de mindenképpen jó. Velem is megtörtént ez nemrégiben és most jutottam el oda,hogy minden tekintetben múltként tudom kezelni. Újrakezdtem és mondhatom,hogy boldog vagyok,újra tudok nevetni és ami a legfontosabb,szeretni.
Mindig mindenki úgy ismert,mint azt az embert,aki a végletekig küzd valamiért és soha nem adja fel,ez történt most is. Küzdöttem azért,nem keveset,hogy visszakapjam a saját életem. Nem,ez rossz kifejezés,ez nem a sajátom,mert soha nem volt ilyen. Most úgy érzem sokkal jobb.
Visszakaptam nagyon sok régi barátot és szereztem nagyon sok újat. És persze megmaradtak a kitartó régiek is,akik annyi mindent átéltek már velem és annyi minden rossz dolog után sem hagytak el. Boldoggá tesz maga a tudat,hogy van kihez fordulnom,van kinek segítenem.
Köszönettel tartozom neked Zsú,aki mellettem voltál végig,amíg nem tudtam önmagam lenni,amíg nem tudtam élni,támaszom voltál éjjel-nappal. Köszönöm neked Viki,aki elviselted az állandóan kitörő égető haragot,amit a legtöbbször a te nyakadba zúdítottam,az állandó hangulat ingadozásokat,a gonosz és bosszúért kiáltó fájdalmas megnyilvánulásokat. Köszönöm neked Johnny,aki még a távolból is erőt sugárzol,miattad nem adtam fel soha. Remélem jól vagy,nagyon hiányzol. Köszönöm neked Roli,aki még viszonylag új vagy az életemben,de mindig mosolyt csalsz az arcomra és megvigasztalsz ha éppen arra van szükségem. Őszintén és feltétel nélkül szeretlek titeket. Köszönöm,hogy itt vagytok és vigyáztok rám.

interjú a vámpírral.

2010-05-30T22:09:00.005+02:00

"Halandó voltam,amíg meg nem kaptam halhatatlan csókodat."
Sötét gondolataim vannak,manapság egyre több és több...ilyenkor a legjobb szintén sötét filmeket nézni,valami túlvilágit,ami kiragad ebből a hagyományos földi mocsokból,ahol nap mint nap kötelező élni. Nem szeretem ezt a világot,lehet,hogy én vagyok túl álmodozó,vagy túl más,de ez nem nekem való hely. Nagyon sokszor érzem azt,hogy el vagyok tévedve. Valahol rossz irányba fordultam,amikor a leendő életem felé kellett haladni azon a bizonyos úton. Nem érzem magam idevalónak...és sokan szintén ezt is éreztetik velem kapcsolatban. Nem vagyok közéjük való,mert ők is tudják,érzik,hogy más vagyok. Igazából hozzám hasonló természetű emberrel mégcsak nem is találkoztam...többen azt hiszik ismernek,de még csak az alap dolgokat sem tudják rólam,sokan ismernek valamennyire,de ez nekem semmit nem jelent,páran ismernek egész jól,de ez nekem szintén semmi,néhányan...4-5-6 ember egészen sokat tud rólam,ők már jelentenek nekem VALAMIT,hiszen barátok...legalábbis azt hiszem...és van 1-2-3 ember,akiért az életemet is odaadnám. Ők a minden és pont. Annak ellenére,hogy általában mellettem senki nem marad meg hosszabb távon,magyarázva az előbb---> nem tudják hova tenni a jellemem,a viselkedésem---> ők talán már nem hagynak el. Viszont semmit sem szabad elkiabálni,tanultam a hibáimból.
Visszatérve a címre...Interjú a vámpírralt nézek. Számomra tökéletesen megfelelő világ lenne ez. Eltekintve a vámpíroktól és nézve magát a kort...fájdalmasan kapaszkodok valami olyanba,ami már a múlt és sosem jön vissza. Ilyen világot szeretnék,ahol nem érezném ezt,amit itt és most,otthont akarok magamnak. Ez viszont butaság...az ember olyan lény,amely képes alkalmazkodni,csak idő kérdése. Ha ember vagyok nekem is sikerülni fog...de mi van ha nem?
"Harcban állok mindennel,így volt ez mindig."

end.

2010-05-28T22:32:00.000+02:00

Sok sztorival vagyok még adós,de sok minden történt mostanában,amiért muszáj volt meghoznom ezt a döntést. Azt ígértem,hogy a blogban az életemről olvashattok majd,pontosabban a múltamról. Most viszont ezt a sorozatot megszakítom,lezárom az eddigi történetet,pont azzal,amit az utolsó bejegyzésben olvashattatok...
Vége lett ennek a "legendás" barátságnak és így vége lesz a blognak is,mielőtt elkezdődött volna benne a közös életünk. Ez így van rendjén. Reményteli és boldog pillanatokról kéne írnom a következő részekben,de úgy érzem,hogy ez a jelenlegi érzelmeim alapján lehetetlen. Most csönd van és hideg,magányosság,egyedüllét és tél. Imádom a telet,a havat...de ez a tél más,mert ez bennem van,megfagyasztotta a szívemet és az összes más dolgot is,jégcsapok csüngenek mindenhonnan.
Hogy bánt e ez az egész? Nem. Mindketten tudtuk már egy ideje,hogy ez lesz a vége,ez meg fog történni. Bűn lett volna még ennél is tovább halasztani. Jelenleg csak haragot érzek. De minden érzelem múlandó, így ez is csak ideiglenes állapot. Amint újra tavaz lesz, elolvad ez a jégcsap is.
Úgy érzem,hogy a blogot ennek ellenére nem törlöm,mert ami benne van,mind igaz és mind én vagyok/voltam. Lezártam jelenlegi állapotát,a továbbiakban szeretném a hagyományos dolgok szerint folytatni és az elmúlt hetekhez viszonyítva többet írni.

7

2010-04-01T15:03:00.000+02:00

Tudom,tudom,jó régen írtam és ezért utólag is bocsánat,de most igyekszem bepótolni a lemaradást.
A középsulis éveknél tartottam...menjünk is vissza újra oda.
Most átgondoltam azt a négy évet,azt,hogy mi maradt meg belőlük,mire gondolok vissza szívesen...arra jöttem rá,hogy úgy igazából semmire.A tanárok eltűntek teljesen,semmi közöm hozzájuk,ahogy az osztálytársak nagy részéhez sem,sőt,még az ottani barátaimhoz sem.Úgy,ahogy voltak eltűntek teljesen.Egyetlen egy ottani barátnőmmel beszélgetek még néha,de az ő élete és az enyém is másfelé indúlt el azóta.Kimondhatom,hogy már nem vagyunk barátok,nem is ismerjük a másikat.
Azt szokták mondani,hogy a gimi meghatározó 4 év egy ember életében...hát nekem nem osztott,nem szorzott,megcsináltam,mert meg kellett,de ennyi.Nem lettem tőle pozitív dolgokkal gazdagabb,maximum csak az ellenkezője.
Sok apró dolgot el lehetne még itt mondani,de úgy érzem nincs értelme...inkább ugorjunk...
A középsuli után,vagyis még közben,felvételiztem ugyan különböző egyetemekre,de akkor még nem sikerült egyik sem,így egy OKJ-s tanfolyamot választottam Zalaegerszegen.Ez megint csak olyan tipikus nesze semmi,fogd meg jól dolog volt.Egyetlen előnye,hogy kegyetlenül az emberbe tolták az angolt,az összes tudásom innen származik,hiába tanították elméletben már előtte 4évig...
Az 1éves tanfolyam után elkezdtem egy újabb,újságírói sulit Székesfehérváron.Na erről a 2évről végre elmondhatom,hogy igenis VOLT értelme.Na de nem tanulás szempontjából,ne értsük félre egymást,hanem tapasztalatilag és érzelmileg egyaránt.Rengeteg jó élménnyel gazdagodtam ott.A kezdeti nehézségek után-új hely,új emberek-már játék volt az egész.Élveztem minden napot,amit ott tölthettem.Hogy miért is?
Életem legjobb barátját ismertem meg itt,aki azóta is olyan számomra,mintha a testvérem lenne,sőt...több annál.Ő nekem minden,amit egy ember csak kívánhat,például akkor ha magányos,ha szomorú,ha boldog vagy,ha bármilyen érzelem túlbuzog benned.Ő az akivel bármelyiket meg lehet osztani bármikor.Ha kell felhívhatod az éjszaka közepén,vagy elrángathatod vásárolni amikor éppen kedved van, ha boldog vagy veled együtt örül,ha szomorú vagy,akkor veled együtt sír.Leírhatatlan mindaz az érzelem,amit kivált belőlem...az önzetlen szeretet,ami ő maga...amit mindig is kerestem.Köszönöm,hogy már 4éve itt vagy velem.Nina.(L)
...folyt.köv.

6

2010-02-13T20:47:00.000+01:00

Az általános suli utolsó évében el kellett döntenünk,merre szeretnénk tovább tanulni.Mindennél jobban vártam már ezt a napot,hogy végre kiszabaduljak az annyira utált környezetből és új helyen,új lappal kezdhessek mindent.
A középiskolák nagy része,ahová az itteni gyerekek jelentkeztek,itt volt nem messze,a szomszéd városban.Úgy voltam vele,hogy jelöljünk meg mindent,ami csak egy kicsit is érdekel.Így első a helyre az ország egyik legmenőbb gimije került,igen ott van azon a bizonyos listán,nevet nem írok,a másodikra egy kicsivel gyengébb,de még mindig jó hírű szintén gimnázium,a harmadikra pedig csak megnyugtatásképpen,egy tőlem teljesen távol álló kereskedelmi szakközépiskola.
Amikor megjött a felvételi eredménye,őszintén szólva eléggé csalódott voltam...nem kerültem be a menő suliba,csak a második helyre.A félreértések elkerülése végett,nem azért vonzott a legjobb suli,mert számomra a menő volt a lételem,hanem mert úgy gondoltam,hogy minél ismertebb,annál több benne a lehetőség.Az első pár napban ez eléggé rosszul is érintett,de aztán megkaptam a második suli papírját,felvettek,innentől elfelejtettem az első csalódást és csak erre,csak az újra koncentráltam.
Annak örültem a legjobban,hogy az én szakirányomra-humán gimnázium-nem jelentkezett rajtam kívül senki,így még nagyobb örömmel készültem az egészre.A beiratkozásnál kezem-lábam remegett,annyira izgultam,aztán az első nap...
Hát...ah tőlem megszokott,semmi nem olyan lett,amilyenben bíztam...ahogy megláttam az új osztálytársakat,akikkel újabb négy évig leszek összezárva,a maradék életkedvem is elment.38-an voltunk,ebből 7fiú.Ahol eleve ennyi lány van egy helyen,ott balhé is van,nem is kevés.Az első évben folyamatosak voltak a keverések,utálkozások,beszólások,nemcsak az én irányomban,hanem mindenfelé.Olyan volt az egész,mint egy háborús övezet.Szerencsére ez az évek alatt nyílt támadásokból csendes csatába váltott.
Ahogy az általánosban is,úgy itt is a rajz volt a mindenem.Nemhiába lesz mindig is az igaz szerelmem...
Az utálkozások ellenére itt voltak barátaim,nem kellett külön várat építenem megint.Klikkesedtünk az igaz,de így,hogy volt ember,aki végre mellettem is kiáll,megerősödtem.Talán ekkora tehető a mai személyiségem alapjának a kialakulása.Itt kezdtem el megvédeni magam,a barátaim,kiállni az igazamért,ha kellett,akkor erőszakosabban is.Levetkőztem minden ártatlanságot,és kialakítottam egy új "ént".Amolyan társaság közepévé léptem elő,bunkó voltam és arrogáns mindenkivel,aki nem az én bandámban lógott.Lenéztem mindenkit,ha nem tetszett valami a külsején,akkor az miatt nevettem ki,ha furán beszélt,akkor azért,ha csak csúnyán nézett rám,azért is.Sokan tartottak tőlem,de mégtöbben utáltak.Nem különösebben érdekeltek ezek az emberek,tökéletesen jól éreztem magam akkor,úgy.
Sokat jártam el otthonról,amit addig sosem,minden buliban ott voltam,ittam amennyi belém fért,pasiztam,ahogy csak bírtam-persze mindezt csak álcaként,mert igazából megközelíthetetlen maradtam mindvégig.Élveztem,hogy a csajok féltékenyek,a csávók,meg rettenetesen bírnak és folyamatosan keresik a társaságom-persze sulin kívül,a suliban,mint mondtam,nem túlzottan kedveltek.
Rengeteg dolog történt velem ezekben az időkben,úgyhogy lesz még bőven kisebb történet ebből a négy évből.Mindenféle témában,ami csak létezik...
...folyt.köv.

5

2010-02-08T22:48:00.000+01:00

Késő van,holnap korán suli,de nem vagyok álmos...mostanában gyakran előfordul...inkább mesélek nektek valamit.
Sokszor említettem már,hogy nem voltam valami hatalmas társasági ember az általánosban.A tanárimmal sem túlzottan jöttem ki,sőt...köztudott,hogy a "művészemberek" elvontak,talán ezért is csak a rajztanárnőm értett meg,mert ő meglátta a rajzok mögötti valódi érzéseket,a fájdalmat és minden mást.Éveken át arra törekedett,hogy ezt az én előnyömre fordítsa,kihozzon belőlem mindenféle maximumot...azt hiszem idővel sikerült is neki.Viszont ezzel a túlzott törődéssel mások számára-tanárok számára-egyre nagyobb selejt lettem.Lenéztek már ők is,pedig csak egy elveszett manó voltam a saját kis világomban.Megnehezítettek mindent...mintha nem lett volna nélkülök is eléggé nehéz...az összes közül az osztályfőnököm volt a legrosszabb.Gyűlölt engem és ezt egy pillanatig sem titkolta.Nem egy vitája származott ebből anyukámmal,aki többször is az egész tanári kar előtt üvöltözött vele a suliban...ettől persze csak nekem lett rosszabb.
6. osztályos voltam,amikor először elmentem osztálykirándulásra...azóta tudom,hogy ott változott meg minden...
Ez egy két napos kirándulás volt Kőszeg-Sopronba.Undorodtam az egésztől,napokkal az indulás előtt hányingerem volt és rosszul voltam...reggel úgy szálltam fel a buszra,mint valami hulla.A szállásunk Kőszegen volt,egy faházas kempingben.6-7fő aludt 1külön házban.Nekem teljesen mindegy volt hova kerülök,mert semmi más nem számított,csakhogy mikor érünk már haza.Végül csak négyen lettünk egy házban,de jobb is volt így,kevesebb embert kellett kerülgetnem.Az első nap és éjszaka könnyen eltelt,túl könnyen talán.Másnap indultunk Sopronba városnézésre.Itt kezdődött.
Fura érzés kerít hatalmába,szorongás,félelem,a tested remeg,alig kapsz levegőt,a végtagjaid zsibbadnak...12éves voltam,és ez volt az első pánikrohamom,Fogalmam sem volt,hogy mi történik velem,ettől mégjobban megijedtem.A tanárok nem vettek komolyan...szerintem azt hitték,hogy ez is valami elvont "show" része...végül az egyik osztálytársam anyukája megfogott,taxiba tett...meg sem álltunk az első kórházig.Innentől nem sok mindenre emlékszem...feküdtem egy ágyon és nagyon álmos voltam,a szemem sem tudtam nyitva tartani,elaludtam.A buszon hazafelé ébredtem fel,de féltem kinyitni a szemem...féltem attól,ami vár rám,amit gondolni fognak.Addig sem tartottak normálisnak,hát még ezek után...
12éves voltam...igen...és már volt egy full betegségem...elméletileg gyógyítható,gyakorlatilag nem.Teletömnek gyógyszerekkel,ami nem elmulaszt,csak pillanatnyilag jobbá tesz.Hidd el tudom...11éve ezzel élek,azt leszámítva,hogy mióta nagykorú lettem,saját döntésből leálltam a gyógyszerekkel,azóta sem lett rosszabb,így felesleges mérgezni magam velük.
11év alatt megerősödtem ugyan,de nem gyógyultam meg,néha-néha még most is elér az a fura érzés,de ennyi idő alatt megtanultam harcolni ellene.A lényeg,hogy ne add fel!
...folyt.köv.

4

2010-02-07T11:53:00.000+01:00

Már említettem,hogy az általános suliban kezdtem el igazán foglalkozni a rajzolással,úgymond kényszerből...azóta már kicsit más miatt folytatom.Nevezhetjük fanatizmusnak is,de annyira az életem része lett,hogyha valamilyen okból nem rajzolhatnék többet,nem bírnám ki...
8-9 évesen emlékszem,hogy állandóan pillangókat rajzoltam,de mindig mást,különböző színűt és mintájút.Ha az udvaron játszottam és megláttam egyet,rögtön rohantam be és emlékezetből,egyszeri pillantás után pontosan visszaadtam a rajzon,amit láttam.
Szerencsémre a rajztanárom gyorsan észrevette ezt a "tehetségem",így korán bekerültem különböző kézműves szakkörökre,tanulhattam,de mindezt úgy,hogy közben élveztem is.
Az első komolyabb megmérettetésem körülbelül 10évesen volt,amikor a suli pályázott egy reklámkampány főszereplőjének,vagyis inkább fő figurájának megtervezésére.A pályázatra 2-3fős csoportok jelentkezhettek,8-14 éves kor között.Az akkori legjobb barátnőm és én indultunk a mi sulink nevében.A reklám,ha jól emlékszem,az Olymposnak készült- aki esetleg nem tudná,ez egy gyümölcsleveket,gyümölcsitalokat forgalmazó görög cég.Mi a magyarországi leányvállalat hazai kampányához készítettük a figuránkat.
A téma talán annyiban volt adott,hogy az éppen esedékes Olimpia keretei közé kellett helyeznünk a témánkat...mi ezt tökéletesen meg is oldottuk,főszereplőnek 1barna kiskutyát álmodtunk meg.A versenyen végül másodikak lettünk,éppen lecsúszva ezzel kutyusunk tévés szerepléséről.Tökéletes első küzdelem volt.
Az első pályázatunk sikerén felbuzdulva egymás után neveztünk újabb és újabb megmérettetésekre,mind egyéni,mind páros formában.A sikerek jöttek szép számmal.A helyi,körzeti,megyei kiállítások állandó szereplői lettünk munkáinkkal.Országos pályázatokat is nyertünk,nem is egyet.Ekkor kaptuk meg azt a lehetőséget,hogy a sulink egyik falát "megkapjuk" és tetszésünk szerint alakíthatjuk,festhetjük ki.Ebben az akkori újonc rajzosok is a segítségünkre voltak.Örömmel tölt el,hogy bár rengeteg év eltelt,a fal még mindig ugyanúgy megvan,amennyire tudnak vigyáznak rá,és ezt köszönöm nekik...
A középiskolában is folytatódott ez a sikerszéria,kezdetben művészeti főiskolára is készültem,de aztán előjött az írás iránti szeretetem és ekkor sajnos rosszul döntöttem....de erről majd később.A középsuliban is nagy szerencsém volt a rajzon belüli tanárokkal,sokat segítettek,tanítottak,nagyban hozzájárultak ahhoz,hogy annyi mindent elértem.
Sajnos a rossz döntés miatt a rajzolás abbamaradt,már csak hobbi szinten van jelen az életemben,de sajnos az egyetem mellett egyre kevesebb időm jut rá.Szeretném majd egyszer folytatni,befejezni ezt az álmot,elérni,amire gyermekkorom óta vágytam,de ehhez sajnos előről kell kezdenem mindent...viszont hiszek abban,hogy ha egyszer majdnem sikerült,akkor menni fog majd "majdnem" nélkül is.Mert én ez vagyok,sosem adom fel!
...folyt.köv.

3

2010-02-05T17:26:00.000+01:00

Sokáig nem írtam,ennek egyetlen hátránya,hogy elveszítettem a fonalat.Most össze kell megint kapargatnom,hogy miről is írjak,hogy tartsam magam nagyjából az időrendhez...
Azt hiszem,most arról mesélnék,hogy már fiatalon mennyire merész voltam és vakmerő,tekintve az életet,és azt,hogy mennyire tartottam az emberektől.A kisgyerekeknek,vagyis inkább már fiataloknak,sokkal kisebb a veszélyérzetük,mint a felnőtteknek.Talán ezért,talán nem,de sokszor előfordult,hogy ellógtam itthonról,szó nélkül,tehát leléptem.De ezt egyiket sem úgy kell elképzelni,hogy annyira rossz életem volt,hogy ezt éreztem szükségesnek,nem,csak mentem,mert mennem kellett.Általában hirtelen elhatározások vezényeltek,annak nem voltam tudatában,hogy ezzel esetleg fájdalmat okozok a szüleimnek.Így visszagondolva három esetre emlékszem hírtelen,ami jól megmaradt bennem,így érdemes írnom róla.
Az első körülbelül 4évesen volt.Külföldön nyaraltunk,és mennem kellett.Mentem is.Kicsi voltam nagyon,ez az egész tudat alatt játszódott még le akkor bennem.
A második 7éves korom körül történt.Anyukám iskolájában Farsangi Bál volt,amire engem is elvitt.Nem szerettem a tömeget,ezért kimentem az udvarra játszani egy másik kislánnyal,de meguntam azt is,és jött az érzés...el kell mennem valahova,mindegy,hogy hova,csak innen el.Meg is indultam a semmibe,a suli a város szélén volt/van,ezért egyértelmű volt,hogy az ismeretlen felé kell mennem.A másik kislány félt egyedül maradni,ezért eljött velem...4-5órát voltunk nagyjából távol,akkor mentem vissza a suliba.Fogalmam sincs,hogyan találtam vissza,de sikerült...Az a pár óra,szinte kiesett teljesen,csak mikor visszaértünk eszméltem fel,hogy a kislány,aki velem jött sír,a felnőttek kiabálnak,hogy megvagyunk,anyukám a karjaiba vesz...
A harmadik alkalom pár évvel később történt.Danival és apukájával voltunk fent az ő szőlőhegyükön.A pincéhez erdő is tartozott,ami rettentő erősen vonzott engem mindig is,de a szülők nem engedtek le soha,attól tartva,hogy elveszünk.Hát ha valamit tiltanak egy kisgyereknek az annál jobban vonzza,így irány lefelé a hegyoldalban és rohanás be az erdőbe.Szerencsére,vagy talán nem,de Dani is ilyen kis elvont figura volt,mint én,ezért együtt vetettük bele magunkat a fák közé.Annyira lekötött amit látunk,hogy kicsit sem érdekelt,hol és milyen messzire járunk a kisháztól.Patakot találtunk,kisrókákat...egyikünk sem félt,teljesen otthon éreztük magunkat.Aztán besötétedett és semmit sem láttunk...hirtelen eszméltünk fel,hogy ez,amit délután tettünk tiltott dolog volt.Féltünk attól,amit otthon kapni fogunk,és 10éves korunk ellenére nem az rémisztett meg,ami egy erdőben annyira félelmetes éjjel....nem zavartak a fura hangok,nem zavart,hogy szinte semmit sem látunk.Órák telhettek el,mire kiértünk egy hegyi útra,sosem jártunk még arra,nem tudtuk,hogy merre is lehetünk.Ösztönszerűen indultunk el valamerre.Akkor tudtuk meg,hogy jó irányba haladunk,mikor villogó fényeket láttunk,pirosat és kéket.Nem tudtuk,hogy mi lehet az,de azt igen,hogy ahol ilyen fény van,ott ember is van,és talán segít hazakerülni.Aztán közelebb érve megismertük a pincét,a villogó autók ott álltak,lenntről az erdő felől hallottuk,ahogy a nevünket kiabálják,ismerős és ismeretlen hangok egyaránt.Aztán egyszercsak egy férfi futott felénk, kisrádiózott,hallottuk,hogy mondja:"Megvannak!"
Felkapott mindkettőnket és az egyik kocsihoz vitt,pár perccel később felbukkantak a szüleink is az erdő felől,mindkettőnk anyukája sírt,az apukákon inkább hatalmas megkönnyebbülés látszott.Tisztán emlékszem,hogy Dani apukájának hiányzott a fél gumicsizmája és derékig sáros volt...később tudtam csak meg,hogy mocsáros részre keveredett,ami akár könnyedén megölhette volna,ahogy minket is,ha véletlenül oda tévedünk....
Hazaérve anyukám nagyon leszidott,én ijedtem pislogtam rá,ami számára annyira borzalmas volt,az nekem csak egy kaland.Ettől az esettől fogva,nem mehettem sehova egyedül,így ezzel véget is értek a tudat alatti vándorlások.Nekiindultam volna én többször is,de innentől fogva árgus szemekkel figyeltek,elég volt 1 pillantás valamerre,és bár be is parancsoltak az udvarról...
Hogy rossz gyerek lettem volna?Nem hiszem....inkább különc.Ahogyan most is...
...folyt.köv.

2

2010-01-31T13:24:00.000+01:00

A Danival való barátságom lezárásával,túl előre szaladtam az időben,ezért menjünk vissza egészen a költözésig.
A gyerekek általában 7évesen mennek suliba,én 8voltam,tehát évvesztes,azóta általában mindig én voltam/vagyok a legidősebb az aktuális csoportomban.Az óvónénik szerint nem készültem még fel a sulira.Lényegében igazuk is volt,hiszen akkor még csak én voltam,többi ember számomra nem létezett.Ebben az évben került be Dani a képbe,ekkor lettem más.Ami nagy szerencse,mivel azzal a természettel,amivel akkor rendelkeztem,nagy eséllyel indúltam volna a suli legutáltabb személye címért.
Az általános suli egész jól kezdődött,kedves voltam,szeretnivaló és nyitott,és mindezek mellett kitűnő tanuló.Most már igazi barátok vettek körül.Jól éreztem magam velük és boldog voltam.Aztán a második osztály végén nagyanyámnak az az agyszüleménye támadt,hogy vágassuk le a már lassan térdig érő gyönyörű hajam...emlékszem,hogy anyukámmal azt hazudták,hogy azért megyünk fodrászhoz,amiért szoktunk,vagyis,hogy vágjanak egy kicsit az aljából.Aztán mikor a fodrász fogta a befont copfom és levágta tőből...hát az az érzés valami borzalmas volt.Undorító bubifrizurát vágott nekem,úgy néztem ki benne,mint egy fogyatékos,és ezt minden túlzás nélkül állítom...nemcsak,hogy a rövid haj,de maga a fazon sem állt jól.Napokig sírtam,féltem,hogy mi lesz most,ha így kell suliba mennem...azt hittem már nem jöhet rosszabb,de jött.Anyukám elvitt szemészetre,ahol kiderült,hogy nem éppen a legjobb a szemem,nem is vészes,de jobb lesz ha szemüveget hordok,ne romoljon tovább...akkoriban a cuki kis vastagkeretes tömbszemcsik voltak a menők,nem is volt másféle...rövid haj,otromba szemcsi...tökéletes...
A hercegnőből egy hét alatt szörnyet csináltak,gyűlöltem őket,akik ezt tették velem,és gyűlöltem magam,mert így nézek ki.A suliban csúfolni kezdtek az évfolyam társaim,pár felsős csaj rámszállt,állandóan lökdöstek az udvaron,kinevettek...újra magamba fordúltam,elzártam magamtól mindenkit,láthatatlan akartam lenni...egyedül Dani volt ott nekem,akinek még így,mumusként is én voltam a legjobb barátja.Ő viszont másik iskolába járt,mikor szükségem lett volna rá nem tudott ott lenni...
Elég nehéz időszak volt ez,különösen,hogy éveken át tartott,évekig küzdöttem a környezetemmel és a tanulásba menekültem.A legjobb voltam az osztályban,sorra nyertem a tanulmányi versenyeket.Ekkor találtam meg magam a rajzolásban is,onnantól életem értelme lett,menedéket nyújtott a sok fájdalom elől.
A rajzaim a legtöbb pályázaton nyertesek voltak,állandó elemei a kiállításoknak...igen,mindezt 10évesen...éjjel-nappal rajzoltam,már-már betegesen,rajzszakkörök,különórák,de semmi nem volt elég.Rajzoltam,hogy meneküljek,hogy ne kelljen a világgal törődnöm.Az iskola egyik belső falán azóta is az én festményem van...bár igazából nem festmény a szó szoros értelmében,mivel mesefigurákat kellett megörökítenem,de ott van,és az enyém.Hagytam valami emléket magamból annak a helynek,amit annyira gyűlöltem.
Most,hogy leírtam egy szomorú részt az életemből,leírok egy ezzel párhuzamosan történt nagyon jót is.
Mielőtt elkezdtem volna a sulit apukám hazaállított egy fonott kosárral,de a lelkemre kötötte,hogy csak akkor nyithatom ki,ha megszólal...megszólal?Egy kosár nem tud beszélni,nem is értettem,hogy mit akar ezzel mondani.Aztán rajzolás közben neszt hallottam a kosárból,nagyon megijedtem...majd valami nyüszögést,és végül nem bírtam tovább kinyitottam.Életem leggyönyörűbb szörmókja pislogott rám nagy szemekkel,nem akartam elhinni,hogy az enyém,hiszen már évek óta kiskutyáért könyörögtem,sírtam a boldogságtól.
Alex egy törzskönyvezett,fekete,amerikai crocker spániel volt,díjnyertes szülőktől.A legszebb,amit valaha is láttam.Egyszerűen imádtam,Dani mellett ő volt a mindenem.Reménysugár volt,cél,hogy miért siessek haza a suliból,egy szeletnyi boldogság minden egyes nap.

Nagyon sokat jelentett nekem,az egyik legpozitívabb napom volt addigi 10évem során,amikor megkaptam.Megtanított az őszinte szeretetre,amit addig nem nagyon ismertem,a hűségre és a tiszta örömre és nevetésre.
...folyt.köv.

1

2010-01-30T12:46:00.000+01:00

Hogy elitebb körülmények között élnék,mint mások?Nevezzük hétköznapibban:gazdag lennék?Ez csak mese.A 80'as években nem volt annyira nehéz normálisan élni,mint manapság.Akkor a legtöbb dolgot fillérekért meg lehetett kapni,szó szerint.Nem volt az emberek anyagi helyzete között ekkora árok,mint most.Szóval,nem voltunk gazdagok,csak jól éltünk,a kettő nem ugyanaz.
Születésemtől, körülbelül 6 éven át egy négy emeletes tömbházban laktunk.Nem volt nagy lakás,de hárman jól elfértünk,főleg,hogy hiába volt saját szobám,éveken át a szüleim között aludtam a franciaágyukban.Nem hiába...akkor is a maximális figyelmet akartam.
4éves lehettem,mikor beírattak az oviba.Az átlagos gyerekek ott voltak reggeltől délutánig,én csak napi pár órát.Nem voltam hajlandó ugyanis annyi gyerek között aludni,ahogyan az általában az ovikban szokás.Ezért a délutáni pihi előtt engem mindig hazavittek.Egyetlen egyszer fordult elő,hogy valami miatt nem tudtak értem jönni...hát...jött a szokásos hiszti....ami kábé így nézett ki:

Nagyon akaratos voltam,képtelen voltam elviselni,ha valami nem az ÉN elképzeléseim szerint történik.Ennek ellenére az oviban sok barátom volt...legalábbis akkor azt hittem,hogy barátok,most így visszagondolva inkább csak érdek emberek...igen,már akkor...nagyképűen hangozhat,de én voltam a legszebb kislány a csoportomban,ha nem az egész oviban,ezért mindenki az én társaságomat kereste,amit én valahogy nem tudtam,vagy inkább nem akartam értékelni.Nem érdekeltek mások,csak saját magam,így nem foglalkoztam a körülöttem legyeskedőkkel.Én voltam a kedvenc,mind a többi ovis,mind az óvónénik és a dadusok között.Utóbbiak "rajongása" úgy vélem inkább nagymamám igazgatóságának köszönhető,mintsem "hercegnői bájamnak"...

Nagycsoportos voltam,amikor elköltöztünk a lakásból a mostani otthonunkba,egy külvárosi kertes családi házba.Abban az időben az utcánkban még alig volt más ház,szóval lényegében volt egy saját utcám.Mivel nehezen ismerkedtem,nem igazán akaródzott a többi gyerekkel játszanom...eleve nem is szerettem azokat,amiket "errefelé" játszottak...a fiúk állandó jelleggel fociztak,a lányok meg babáztak...egyik sem az én műfajom volt.Inkább egyedül voltam a saját kis kastélyomban.
Egyik nap egyedül játszottam az udvarban,mikor a szembeszomszéd kisfiú odajött hozzám.Őt is alsóbbrendűnek tekintettem,mint ahová magamat helyeztem képzeletben.Ráadásul koszos is volt az egész napos focitól,ami számomra méginkább visszataszító volt.Ennek ellenére mégis megengedtem, hogy leüljön mellém játszani...attól a naptól elválaszthatatlanok voltunk éveken keresztül...

Mindent együtt csináltunk,egy napot sem bírtunk ki a másik nélkül.Ez talán olyasmi lehetett,mint a gyerekszerelem,vagy nem is tudom...mindenesetre a szüleink már akkor összeboronáltak minket,mint férj és feleség...nevetséges...szülők.
A két család általunk nagyon jóba lett,együtt nyaraltunk,Szilvesztereztünk,együtt jártunk fesztiválokra,vagy bárhová máshova.Szerettem az ő családját,különösen a nővérét,akit bálványoztam.Úgy szeretett,mint a saját testvérét.
A Danival töltött évek gyökeresen megváltoztattak,lassan átragadt rám az ő közvetlensége és "hétköznapiassága",más ember,más gyerek lettem,ezt azóta is köszönöm neki.
Sajnos az évek és a kor szétválasztott minket,bebizonyosodott idővel,hogy fiú-lány barátság,főleg ilyen mély,mint a miénk,nem létezhet,ő belém szeretett,számomra viszont még mindig csak barát volt...féltem...rettegtem,hogy most mi lesz,hogy elveszítem...és meg is történt,kilépett az életemből,és megint egyedül maradtam.
...folyt.köv.

23 évvel ezelőtt...

2010-01-29T21:40:00.000+01:00

23 év,plussz még jópár,mikor a szüleim szerint először szóba jött,hogy gyereket szeretnének.Körülbelül annyi idősek voltak,mint én most.Ebből is látszik,hogy teljesen más világ volt akkor...23évesek,fiatalok,boldogok és mindemellett már házasok is.

A gyerekek általában könnyen jönnek...elképzeljük,megtervezzük,és lám,már meg is fogant egy kicsi,új élet...hát az én esetemben ez nem így volt.Amennyivel napra napra jobban szerettek volna,annál nehezebben jöttem ösze...
Születésem évében,'86-ban volt a csernobili atomrobbanás,ami abban az időben elég nagy félelmet jelentett a leendő szülőknek.Mindeki tartott attól,hogy a történtek mennyiben fogják befolyásolni a magzatok fejlődését.Szerencsémre,pontosabban szüleim szerencséjére teljesen egészségesen születtem,viszont nem éppen könnyen-császármetszéssel...ráadásul úgy,hogy a szülésorvos három helyen is végigvágta szikével az arcomat...ennek a mai napig viselem a nyomait,annak ellenére,hogy a sebek nem voltak mélyek.

Apukám szerint a Szomszédok c. magyar sorozat egyik szereplője után neveztek el Fruzsinak...borzalmas név,de az első olyan dolog,amibe nincs beleszólásunk,nekünk gyerekeknek.
Ahogy a képek között keresgéltem,megállapítottam,hogy a külsőmet tekintve időszakonként változtam,volt,hogy még én is szép kislánynak tartottam magam,és volt hogy már akkor is inkább zacskót húztam volna a fejemre...hiúság lenne?Idővel kiderül...

Születésemtől fogva első pár évemig rengeteg dolog,emlékkép eszembe jut,de persze mivel nagyon kicsi voltam,nem tudom összerakni őket teljesen,és időrendbe is nehezen teszem,hogy mi történhetett előbb és mi később.
Ami viszont tény,hogy elkényeztetett gyerek voltam már akkor is....szüleimnek nem lehetett több gyereke,anyukám betegsége miatt,így én lettem a szemük fénye,szó szerint is.Mindent megkaptam amit csak akartam,ha valamit nem abban a pillanatban ahogy eszembe jutott,akkor képes voltam a bolt közepén hatalmas hisztit levágni.Akik egyedüli gyerekként lányok,azok tudják,hogy egy lányos apuka mindenre képes egyetlen kislányáért,és jórészt neki köszönhető,hogy hozzászoktam ehhez az úgymond életmódhoz.
Mindenből a legjobbat,a legszebbet és a legdrágábbat kaptam.Amerikából öltöztettek,hála-vagy éppen nem-apukám egyik nővérének,vagyis a nagynénémnek,aki évtizedek óta kint él.Régebben még évente járt haza,és mindenből hozott,ami akkor odakinnt új volt és menő...és mindezt nekem,a család akkor még egyetlen gyerek tagjának.Nekem,az első unokának,az első unokahugnak,minden tekintetben az elsőnek.Sokan életükben talán soha nem jutnak el tengerpartra,én már 2évesen Olaszországban homokoztam,vagy éppen hetekig nyaraltam a Balatonon,Szafariparkba vittek,ahol az állatok szabadon mászkáltak és még hosszasan sorolhatnám...mindenem megvolt...mindenem...
Hercegnői életem így kezdődött tehát...

...folyt.köv.

Miért?

2010-01-29T21:25:00.000+01:00

Sokan,sokféle blogot írnak manapság...az,hogy az enyém ilyen lesz,amilyennek megálmodtam,talán kicsit más szemszögből mutat majd be sok mindent,de legfőképpen engem...
1986.december 9-től szeretnék elindúlni,attól a naptól,amikor megszülettem,és akkor érek majd célba,ha utolérem magam a jelenben.A blog is addig fog tartani.Leírok mindent,ami ebben a 23évben történt velem...jót és rosszat is egyaránt.Nevezhetjük élettörténetnek is,ha úgy jobban tetszik...