csak fáj.

Újra és újra ugyanazok a dolgok ismétlődnek...ha egyszer nagyon jól érzem magam,akkor jön valaki,vagy valami,aki/ami megint visszaküld a nullára. Mi értelme van felállni,ha úgyis megint ugyanaz lesz a vége? És ne mondjátok,hogy nem...mindenki élete más,mindenki másként él meg dolgokat,máshogy kezelitek a rosszat és másként élitek meg a jót. Nem láttok bele a fejembe,nem gondolkodtok az én nézeteim szerint,így nem tudhatjátok azt sem,hogy ha én azt mondom elég volt,akkor az ott és akkor annyi.
Éveken át próbáltam legyőzni ezt a negatív szemléletet és előítéletek nélkül állni a dolgokhoz,de mindig, újra és újra belátom,hogy nem megy...akármennyire is próbálom nem tudok az a tipikus "szarokbeleazéletbeésszarokrádis" ember lenni. Szeretek segíteni másokon,ha tudok,szeretek ott lenni,ha kell és támogatni,ha már ti is úgy érzitek,h vége. Úgy látszik nekem ez jutott,azért élek,hogy másokat megpróbáljak jobbá tenni. Ez így nagyon szép dolog lenne,de sajnos nem igaz...akárhányszor csak adtam,támaszt nyújtottam vagy önzetlenül szerettem mindig én jártam rosszul. Annyiszor és annyian eldobtatok már,vagy csak csúnyán kihasználtatok...és a legtöbbetek észre sem veszi ezt,nem látja,hogy mennyire fáj,hogy legszívesebben ordítanék,de nem teszem,hogy azzal se ártsak nektek.
Tegnap még azt éreztem érek valamit,talán kicsit többet,de ma megláttam,hogy nem...te is csak egynek kezelsz a sok közül. Egyszer azt mondtad szeretsz,de már nem tudom,hogy igaz volt e. Te igazi vagy egyáltalán? Miért vagy itt,ha mégsem kérsz belőlem? Mit akarsz még?

tavasz.

Mindig jó érzés,amikor az ember képes maga mögött hagyni dolgokat,új fejezetet nyitni az életében,új emberekkel körülvenni magát és új célokért élni. Ilyenkor úgy érezzük,mintha újjászülettünk volna egy másik,teljesen új világba. Néha mi okozzuk magunknak ezt a változást,néha magától történik meg,de mindenképpen jó. Velem is megtörtént ez nemrégiben és most jutottam el oda,hogy minden tekintetben múltként tudom kezelni. Újrakezdtem és mondhatom,hogy boldog vagyok,újra tudok nevetni és ami a legfontosabb,szeretni.
Mindig mindenki úgy ismert,mint azt az embert,aki a végletekig küzd valamiért és soha nem adja fel,ez történt most is. Küzdöttem azért,nem keveset,hogy visszakapjam a saját életem. Nem,ez rossz kifejezés,ez nem a sajátom,mert soha nem volt ilyen. Most úgy érzem sokkal jobb.
Visszakaptam nagyon sok régi barátot és szereztem nagyon sok újat. És persze megmaradtak a kitartó régiek is,akik annyi mindent átéltek már velem és annyi minden rossz dolog után sem hagytak el. Boldoggá tesz maga a tudat,hogy van kihez fordulnom,van kinek segítenem.
Köszönettel tartozom neked Zsú,aki mellettem voltál végig,amíg nem tudtam önmagam lenni,amíg nem tudtam élni,támaszom voltál éjjel-nappal. Köszönöm neked Viki,aki elviselted az állandóan kitörő égető haragot,amit a legtöbbször a te nyakadba zúdítottam,az állandó hangulat ingadozásokat,a gonosz és bosszúért kiáltó fájdalmas megnyilvánulásokat. Köszönöm neked Johnny,aki még a távolból is erőt sugárzol,miattad nem adtam fel soha. Remélem jól vagy,nagyon hiányzol. Köszönöm neked Roli,aki még viszonylag új vagy az életemben,de mindig mosolyt csalsz az arcomra és megvigasztalsz ha éppen arra van szükségem. Őszintén és feltétel nélkül szeretlek titeket. Köszönöm,hogy itt vagytok és vigyáztok rám.