A középiskolák nagy része,ahová az itteni gyerekek jelentkeztek,itt volt nem messze,a szomszéd városban.Úgy voltam vele,hogy jelöljünk meg mindent,ami csak egy kicsit is érdekel.Így első a helyre az ország egyik legmenőbb gimije került,igen ott van azon a bizonyos listán,nevet nem írok,a másodikra egy kicsivel gyengébb,de még mindig jó hírű szintén gimnázium,a harmadikra pedig csak megnyugtatásképpen,egy tőlem teljesen távol álló kereskedelmi szakközépiskola.
Amikor megjött a felvételi eredménye,őszintén szólva eléggé csalódott voltam...nem kerültem be a menő suliba,csak a második helyre.A félreértések elkerülése végett,nem azért vonzott a legjobb suli,mert számomra a menő volt a lételem,hanem mert úgy gondoltam,hogy minél ismertebb,annál több benne a lehetőség.Az első pár napban ez eléggé rosszul is érintett,de aztán megkaptam a második suli papírját,felvettek,innentől elfelejtettem az első csalódást és csak erre,csak az újra koncentráltam.
Annak örültem a legjobban,hogy az én szakirányomra-humán gimnázium-nem jelentkezett rajtam kívül senki,így még nagyobb örömmel készültem az egészre.A beiratkozásnál kezem-lábam remegett,annyira izgultam,aztán az első nap...
Hát...ah tőlem megszokott,semmi nem olyan lett,amilyenben bíztam...ahogy megláttam az új osztálytársakat,akikkel újabb négy évig leszek összezárva,a maradék életkedvem is elment.38-an voltunk,ebből 7fiú.Ahol eleve ennyi lány van egy helyen,ott balhé is van,nem is kevés.Az első évben folyamatosak voltak a keverések,utálkozások,beszólások,nemcsak az én irányomban,hanem mindenfelé.Olyan volt az egész,mint egy háborús övezet.Szerencsére ez az évek alatt nyílt támadásokból csendes csatába váltott.
Ahogy az általánosban is,úgy itt is a rajz volt a mindenem.Nemhiába lesz mindig is az igaz szerelmem...
Az utálkozások ellenére itt voltak barátaim,nem kellett külön várat építenem megint.Klikkesedtünk az igaz,de így,hogy volt ember,aki végre mellettem is kiáll,megerősödtem.Talán ekkora tehető a mai személyiségem alapjának a kialakulása.Itt kezdtem el megvédeni magam,a barátaim,kiállni az igazamért,ha kellett,akkor erőszakosabban is.Levetkőztem minden ártatlanságot,és kialakítottam egy új "ént".Amolyan társaság közepévé léptem elő,bunkó voltam és arrogáns mindenkivel,aki nem az én bandámban lógott.Lenéztem mindenkit,ha nem tetszett valami a külsején,akkor az miatt nevettem ki,ha furán beszélt,akkor azért,ha csak csúnyán nézett rám,azért is.Sokan tartottak tőlem,de mégtöbben utáltak.Nem különösebben érdekeltek ezek az emberek,tökéletesen jól éreztem magam akkor,úgy.
Sokat jártam el otthonról,amit addig sosem,minden buliban ott voltam,ittam amennyi belém fért,pasiztam,ahogy csak bírtam-persze mindezt csak álcaként,mert igazából megközelíthetetlen maradtam mindvégig.Élveztem,hogy a csajok féltékenyek,a csávók,meg rettenetesen bírnak és folyamatosan keresik a társaságom-persze sulin kívül,a suliban,mint mondtam,nem túlzottan kedveltek.
Rengeteg dolog történt velem ezekben az időkben,úgyhogy lesz még bőven kisebb történet ebből a négy évből.Mindenféle témában,ami csak létezik...
...folyt.köv.
