Könnycseppeken át látni a világot teljesen más, más világ, más emberek, más érzések.
Van egy magyar előadó egy ilyen című számmal, amiben a lélekdonor a szerelem. Ebben nem hiszek. Nekem az igaz barátság jelentette mindig is ezt a szót, de már ebben sem hiszek.
Volt egy üres lelkem, ami évek óta arra várt, hogy megtöltsék, hogy végre legyen valaki/valakik, akik őszintén, önmagamért vannak ott. Vártam egy igaz barátra, megkaptam. Vártam az igaz szerelemre, megkaptam.
Egy este volt összesen és minden a darabjaira hullott, be vagyok zárva a fejembe és nem tudom kinek kiönteni a szívem, amit úgy érzem összetörtek. Megint. A lelkem újra kiürült és kérdés, hogy tud e valaha még valakit is fenntartások nélkül befogadni.
Azt mondják felejtsem el mindkettőt, azt mondják csak képzelődöm, azt mondják túlkombinálom, azt mondják álljak bosszút, azt mondják vegyek egy nagy levegőt és engedjem őket vissza.
Egy éjszaka és a barátomba vetett bizalmam egyetlen a nullával, a legjobb barátnőmtől meg még a gyomrom is felkavarodik...nem, nem történt köztük semmi, vagy mégis? Nem látok bele az ő fejükbe, az egyik sajnálkozik, a másik azt mondja bolond vagyok és engem szeret. Tegyük fel így van, de ok nélkül nem alakul ki az emberben effajta érzés. A tömény undor, a harag, a csalódottság, mind könnyekbe keverve. Undorodom magamtól is, hogy ilyet feltételezek róluk, a két legfontosabb emberről az életemben...
Nem tudom mit tegyek, kihez menekülhetek, ki az, aki megért most, aki átölel és megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj. Hol vagy TE, aki visszatöltöd a reményt újra a lelkembe???