8-9 évesen emlékszem,hogy állandóan pillangókat rajzoltam,de mindig mást,különböző színűt és mintájút.Ha az udvaron játszottam és megláttam egyet,rögtön rohantam be és emlékezetből,egyszeri pillantás után pontosan visszaadtam a rajzon,amit láttam.
Szerencsémre a rajztanárom gyorsan észrevette ezt a "tehetségem",így korán bekerültem különböző kézműves szakkörökre,tanulhattam,de mindezt úgy,hogy közben élveztem is.
Az első komolyabb megmérettetésem körülbelül 10évesen volt,amikor a suli pályázott egy reklámkampány főszereplőjének,vagyis inkább fő figurájának megtervezésére.A pályázatra 2-3fős csoportok jelentkezhettek,8-14 éves kor között.Az akkori legjobb barátnőm és én indultunk a mi sulink nevében.A reklám,ha jól emlékszem,az Olymposnak készült- aki esetleg nem tudná,ez egy gyümölcsleveket,gyümölcsitalokat forgalmazó görög cég.Mi a magyarországi leányvállalat hazai kampányához készítettük a figuránkat.
A téma talán annyiban volt adott,hogy az éppen esedékes Olimpia keretei közé kellett helyeznünk a témánkat...mi ezt tökéletesen meg is oldottuk,főszereplőnek 1barna kiskutyát álmodtunk meg.A versenyen végül másodikak lettünk,éppen lecsúszva ezzel kutyusunk tévés szerepléséről.Tökéletes első küzdelem volt.
Az első pályázatunk sikerén felbuzdulva egymás után neveztünk újabb és újabb megmérettetésekre,mind egyéni,mind páros formában.A sikerek jöttek szép számmal.A helyi,körzeti,megyei kiállítások állandó szereplői lettünk munkáinkkal.Országos pályázatokat is nyertünk,nem is egyet.Ekkor kaptuk meg azt a lehetőséget,hogy a sulink egyik falát "megkapjuk" és tetszésünk szerint alakíthatjuk,festhetjük ki.Ebben az akkori újonc rajzosok is a segítségünkre voltak.Örömmel tölt el,hogy bár rengeteg év eltelt,a fal még mindig ugyanúgy megvan,amennyire tudnak vigyáznak rá,és ezt köszönöm nekik...
A középiskolában is folytatódott ez a sikerszéria,kezdetben művészeti főiskolára is készültem,de aztán előjött az írás iránti szeretetem és ekkor sajnos rosszul döntöttem....de erről majd később.A középsuliban is nagy szerencsém volt a rajzon belüli tanárokkal,sokat segítettek,tanítottak,nagyban hozzájárultak ahhoz,hogy annyi mindent elértem.
Sajnos a rossz döntés miatt a rajzolás abbamaradt,már csak hobbi szinten van jelen az életemben,de sajnos az egyetem mellett egyre kevesebb időm jut rá.Szeretném majd egyszer folytatni,befejezni ezt az álmot,elérni,amire gyermekkorom óta vágytam,de ehhez sajnos előről kell kezdenem mindent...viszont hiszek abban,hogy ha egyszer majdnem sikerült,akkor menni fog majd "majdnem" nélkül is.Mert én ez vagyok,sosem adom fel!
...folyt.köv.
