"Lányból vagyok, így hajlamos vagyok eltúlozni dolgokat, vagy éppen alábecsülni őket. Szinte mindent túlreagálok, a bolhából is elefántot csinálok.. hisztizek a semmiért, álomvilágban élek. De amikor azt mondom: szeretlek, az sosem hazugság."
...az sosem hazugság. Most már természetes és hétköznapi kifejezés számomra, ha azt kell elmondanom mit érzek irántad. Ami anno még különleges szó volt, most már csak sablon, mert ha tehetném, a nap 24 órájában ezt hajtogatnám neked. De elévült, mert ez már nem szerelem, ez sokkal több, tudjuk ezt mindketten. Társak vagyunk, leszünk, mert, ami belőlem hiányzik az benned megvan és, amiből neked van kevesebb, abból én adok. Kölcsönhatásban élünk, így tartjuk életben a másikat. Ha te megmozdulsz, én is veled mozdulok, ha lélegzel, én is levegőt veszek, ha mosolyogsz, veled mosolygok.
Lányból vagyok, néha túlzok, néha alábecsülök, néha túlreagálok,néha hisztizek és igen, álomvilágban élek, ahol te is velem élsz most már. Velem álmodod az én álmomat és én veled a tiédet. Soha nem akarok felébredni. Soha.