Ti kértétek Part 1.

Feltettem a kérdést egy közösségi oldalon, hogy miről is írjak ma. Nos, megszavaztuk azt, hogy legyen egy jelenkori probléma, vagy nevezzük inkább divatnak, esetleg szükséges rossznak? A téma mindenesetre testünk megváltoztatása többek között minden, ami mű.
XY évvel ezelőtt megszülettünk valahogy. Van aki kopaszkán, van, aki sok hajjal, sírósan, vagy csendesebben, de kaptunk egy testet, ami idővel meghatározóvá vált. Állandósult és kifejezést mutatott annak, hogy milyenek is vagyunk mi, a magunk egyszerű, természetes valójában. Aztán teltek múltak az évek és jöttek a plasztikok- implantátumok, körmök, hajak, fültágítók stb.- és jött velük a divat is, ami talán a legmeghatározóbb. Ha most megkérdeznétek tőlem, hogy szerintem mit is jelent divatosnak lenni, azt válaszolnám, hogy legyen szép bőröd, szép hajad, szép alakod, öltözz választékosan és csinosan, legyen a dolgokról háttértudásod is, ne csak csacsogj össze- vissza, lényegében legyél egy ésszel feltöltött Barbie- baba. DE: kit alakított a természet alapból ilyennek? Ki az, aki reggel felkel és úgy mindenestül lepipálja a fél világot, főleg a kifutós modelleket? Ugyebár ilyen ember nincs. Bolond, aki úgy gondolja, hogy ő úgy jó, ahogy van, mert akkor magának hazudik. Manapság nem létezik lány alapvető szépítő szerek nélkül. Szó ne érje a dolgokat én ezt egyáltalán nem ellenzem, sőt. A lényeg viszont azon van, hogy honnantól eshetünk át a ló másik oldalára, mikortól számít valami túl műnek és meddig lehet még álcázottan is természetes. Álcázottan természetes- általam alkotott definíciója szerint- az, ami még pont annyira mű, amennyire szükséges. Egy jól megválasztott hajszín, egy visszafogott, de hozzád illő smink, egy stílusosan szép műköröm, bármennyire is plasztik, szép. Ennyi.
Viszont: ha telemázolod a képed mindenféle márkás pacsulival, nyolc féle színben pompázik az irtózatosan rosszul feltett póthajad, a körmeid hegyesre és húsz centisre vannak megművelve, a természet ajándékaként, vagy a doktorok kezei által adományozott melleid kilógnak a felsődből és mindezekre külön- külön, vagy együtt még rá is teszel egy tükörben pózolós mobil fotóval, hát én megmondom neked, ha más már sajnos nem teszi, hogy ez GÁZ. A szépség, sajnálatosan közlöm, nem itt kezdődik. Ezzel maximum azt éred el, hogy 25 éves korodra a boltban való vásárláskor alaptermék lesz a kosaradban a ránctalanító és bőrfeszesítő krém, valamint, ha pénztárcád engedi, a botox és a szilikon.
Én azt mondom, hogy lehetőség szerint fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. A hajszínedet visszafestetheted, ha nem tetszik, de a plasztikázott mell/bőr, ha ki is szedeted az implantátumokat már soha nem lesz ugyanolyan. Pláne egy orrműtét, ahol nincs mit visszacsinálni. Ha nem megy, mert egyszerűen nem, akkor se mutasd magad olcsó, útszéli örömlánynak. Az önbizalmi kérdéseknél ez csak nagyobbat lök rajtad igazából lefelé, mint pár pasi kommentje egy- egy képed alatt, akik gondolatban- miután elvonatkoztatnak a látványtól, vizuális típus révén- igazából annyira sem értékelnek, mint egy döglött halat. Bemagyarázhatod magadnak persze, hogy te igenis így vagy szép, így menő vagy, sok pasinak bejössz, blablablablabla....üres, gondolkodás nélküli valami. Mindenki tudja, hogy a nők legnagyobb kritikusai szintén a nők. Pasinak lenni könnyű, nőnek lenni kiváltság.

celebrities tipp mix

Olvastam egy "másik" internetes oldalon, hogy a fiatalok és úgy egyébként a legtöbben, akik ikonként is felnéznek egyes sztárokra hajlamosabbak megfogadni az ő tanácsaikat a legtöbb hétköznapi témában, mint ha mondjuk egy barátjuk vagy egy szülőjük tanácsát kérnék ki. Vicces sztori, de igazából kivételesen én is egyet értek ezzel. Ha Justin Bieber ma azt mondja, hogy a drog ciki- ami igaz - akkor másnapra akár több ezer "fanja" is képes lehet lecikizni egy füves cigit, amit előtte nap még talán pont menőzésből szívott el. Érdekesek vagytok ti fiatalok, de ha JB kell a józan életetekhez, akkor Ő kell.
Nézzünk néhány akárhol fellelhető celeb- tippet:

Kristen Stewart: Tudd elviselni a kritikát!

"Öt perc alatt nem lesz belőled nagymenő, muszáj türelmesen gyakorolnod/figyelned/tanulnod és újra és újra elölről kezdeni mindazt, ami nem sikerült tökéletesen. És ne feledd, mindig lesznek, akiknek nem tetszik az, amit csinálsz."

Bizony Miss Stewart-nak igaza van. SOHA nem tudsz mindenkinek megfelelni. Kínozhatod magad, sírhatsz végig éjszakákat, mert speciel lecikiztek a suliban, dühönghetsz, magadba fordulhatsz, de nem. A lehetetlen igenis létezik, mégpedig itt, ebben a témában. Nem létezik olyan, hogy tökéletes karrier, tökéletes szerelem és nem, tökéletes élet sincs. Kiábrándító, viszont van ellenszere, mégpedig Te magad! Veszel egy nagy levegőt, felállsz, újrakezded és felmutatod a középső ujjad. Mint ahogy a híres mondás is adja: "Haters make me famous!".

Miley Cyrus: Találj magadnak egy segítőt!

"Ez lehet egy kortárs, de legjobb esetben olyan emberke tud igazán segítségedre lenni, aki tapasztaltabb nálad és már keresztül ment azokon a buktatókon, amikkel te még csak most ismerkedsz!"

Nehéz beismerni - gondolhatjátok-, de jelen esetben nem léteznek jobb tanácsadók, mint a szülők. Lehet, hogy azt hiszitek most MÉG, hogy ők más világban nőttek fel, nem értenek a trendi cukimukiságokhoz és a világrengető problémákhoz, ami részben tény. Ők egy korrektebb, stabilabb és legfőképpen család- és szeretet centrikusabb korban cseperedtek. Ezt soha ne felejtsd el. Tisztábban látják azt amiről neked még igazából halvány lila gőzöd sincs- ahogy mondani szokták- takarod, de látják, rejtegeted, de észreveszik, titkolod, de rájönnek, mert a szüleid. Nem lenne egyszerűbb megosztani velük a problémáidat és tanácsot kérni, mint butábbnál butább cselekedetekbe hajszolni magad?

Adele: Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy.

"Tudom magamról, hogy énekesnő vagyok, nem divatikon. Nem a Vogue vagy a Playboy címlapjára vágyom, hanem a Rolling Stone vagy a Q magazinéra. Nem bánom, hogy nem vagyok nádszálkarcsú, mert imádom a kaját és utálok sportolni."

Nos, Adele üzenem, hogy én is imádom a kaját és lusta is vagyok, mégis nádszál. De ez van, genetika. A lényeg, hogy...az a lényeg, amit mondtál. Ott keress magadnak sikert, ahol képes vagy rá és ahol el is éred. Felesleges futni egy olyan szekér után, ami úgysem vesz fel. Jelen esetemben például ez az éneklés. Bármennyire is szeretném, hogy legyen hangom, nincs, ennyi. Nem is erőltetem, inkább írok, rajzolok és modellkedem. Én ezt kaptam, Te valószínűleg mást. Keresd meg magadban és szabadítsd ki!