A gyerekek általában könnyen jönnek...elképzeljük,megtervezzük,és lám,már meg is fogant egy kicsi,új élet...hát az én esetemben ez nem így volt.Amennyivel napra napra jobban szerettek volna,annál nehezebben jöttem ösze...
Születésem évében,'86-ban volt a csernobili atomrobbanás,ami abban az időben elég nagy félelmet jelentett a leendő szülőknek.Mindeki tartott attól,hogy a történtek mennyiben fogják befolyásolni a magzatok fejlődését.Szerencsémre,pontosabban szüleim szerencséjére teljesen egészségesen születtem,viszont nem éppen könnyen-császármetszéssel...ráadásul úgy,hogy a szülésorvos három helyen is végigvágta szikével az arcomat...ennek a mai napig viselem a nyomait,annak ellenére,hogy a sebek nem voltak mélyek.
Apukám szerint a Szomszédok c. magyar sorozat egyik szereplője után neveztek el Fruzsinak...borzalmas név,de az első olyan dolog,amibe nincs beleszólásunk,nekünk gyerekeknek.
Ahogy a képek között keresgéltem,megállapítottam,hogy a külsőmet tekintve időszakonként változtam,volt,hogy még én is szép kislánynak tartottam magam,és volt hogy már akkor is inkább zacskót húztam volna a fejemre...hiúság lenne?Idővel kiderül...
Születésemtől fogva első pár évemig rengeteg dolog,emlékkép eszembe jut,de persze mivel nagyon kicsi voltam,nem tudom összerakni őket teljesen,és időrendbe is nehezen teszem,hogy mi történhetett előbb és mi később.
Ami viszont tény,hogy elkényeztetett gyerek voltam már akkor is....szüleimnek nem lehetett több gyereke,anyukám betegsége miatt,így én lettem a szemük fénye,szó szerint is.Mindent megkaptam amit csak akartam,ha valamit nem abban a pillanatban ahogy eszembe jutott,akkor képes voltam a bolt közepén hatalmas hisztit levágni.Akik egyedüli gyerekként lányok,azok tudják,hogy egy lányos apuka mindenre képes egyetlen kislányáért,és jórészt neki köszönhető,hogy hozzászoktam ehhez az úgymond életmódhoz.
Mindenből a legjobbat,a legszebbet és a legdrágábbat kaptam.Amerikából öltöztettek,hála-vagy éppen nem-apukám egyik nővérének,vagyis a nagynénémnek,aki évtizedek óta kint él.Régebben még évente járt haza,és mindenből hozott,ami akkor odakinnt új volt és menő...és mindezt nekem,a család akkor még egyetlen gyerek tagjának.Nekem,az első unokának,az első unokahugnak,minden tekintetben az elsőnek.Sokan életükben talán soha nem jutnak el tengerpartra,én már 2évesen Olaszországban homokoztam,vagy éppen hetekig nyaraltam a Balatonon,Szafariparkba vittek,ahol az állatok szabadon mászkáltak és még hosszasan sorolhatnám...mindenem megvolt...mindenem...
Hercegnői életem így kezdődött tehát...
...folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.