Ti kértétek Part 2.

Az, hogy a téma mennyire aktuális- "a magyarok negativitása" -, nehéz megmondani. Én, a magam kis 25 évével, úgy látom, hogy maga a magyar nép/nemzet a gyökereitől fogva negatív és elégedetlen. Nem látunk túl a számunkra rossz dolgokon, azt hisszük nekünk van a legsivárabb sorsunk ez egész világon, nem érezzük át a közösségi szellemet, a mentalitást. Gyávának tartom magunkat. Olyan embereknek, akik szidják honfitársaikat, politikusainkat, egészében véve mindent, azt, hogy nincs az országban munka- ha dolgozni akarsz és nem válogatsz, teszel azért valamit, hogy legyen, nem csak nézel ki a fejedből, LESZ, még ha nem is álmaid netovábbja, de lesz. Kevesled a fizetésed- ha egy minimálbéres állást nézünk, mert tegyük fel dolgozol, mert AKARSZ, akkor a jelenlegi 93.000 ft-ból /netto 65.000 kb./ szűkösen, spórolósan de eléldegélhetsz. Lejjebb kell adni az igényekből vagy a megszokottból, másoknak még ennyi sem jut. Lázadozol otthon, a négy fal között O.V. ellen, miért? Nem elég a hétköznapi stressz? Ha a fejeden állva forogsz a szoba közepén, akkor sem változtathatod ezt meg. Olyan nálunk, hogy összefogás nincs, ismételten gyávák vagyunk. Jogosan. Féltjük azt, ami még megvan, nehogy attól is megfosszanak. De akkor minek szitkozódni? Álljunk össze és nyilvánítsunk véleményt vagy üljünk le és hallgassunk.
A gyávaság mellett híres tulajdonságaink a következőek: kárörvendőek vagyunk- ha másoknak rosszabbul megy, kiröhögjük, ha nekünk és kiröhögnek, mártírkodunk. Soha nem elég, ha nincs semmink, kellene valami, ha van, több kell, ha sok van, annál is többet akarunk. Nagyotmondás, mielőtt beszélsz, gondold át kétszer (ugye 47,000 forintos bácsi?). Hazugságok, éjjel, nappal, reggeltől, estig. Állandó miértek, de megkeresni a választ, ha nem kapjuk meg rögtön, az már luxus. Kitartás nuku, szenvedésre való hajlam maximális.
Mikor jön már el az az idő, amikor igenis együtt, mint magyar nép, össze tudunk fogni és küzdeni tudunk a céljainkért, az álmainkért? Amikor nem az bélyegzi meg az embereket, hogy a piros vagy a narancssárga az aktuális kedvenc színük, hanem az, hogy küzdenek? Mint, ahogy küzdöttek anno a '48-as vagy az '56-os forradalom idején is. Együtt, egymásért. Ha lehetne három kívánságom ez lenne az egyik...szeretnék egy olyan országban érett felnőtté válni és egyszer majd családot alapítani, ahol nem kell állandó rettegésben élnem. Nem kell félnem a holnaptól, a jövőtől. Én csak ennyit szeretnék, de egyedül kevés vagyok, így el is surran ez a gondolat és átveszi helyét a megszokott. Vajon találok rendes állást? Ki tudom fizetni az albérletet ebben a hónapban? Lesz mit ennünk a hónap végéig?

Contrasts.

Sokan vagytok, sőt még annál is többen, akik szerint két szerelmes csak akkor passzol igazán össze, ha hasonló az érdeklődési körük, a nézeteik, a hobbijuk, a baráti társaságuk. Szerintetek tehát MI nem illünk össze. Valóban nem. Ha Ő a fehér én a fekete, ha Ő a jó én a rossz, ha Ő a színes én a színtelen. Mások vagyunk, ellentétesek, de összetartozók.
Különböző az egész világunk, különbözőek a lakói, de mi ketten, itt is és ott is egyformán állandóak vagyunk. Nincs szükségünk hatalmas tettekre, kimondhatatlan szavakra, felerősített érzelmekre, csak egymásra. Nem kellenek tettek, szavak, érzelmek, csak egy pillantás. Egy pillantás, amiből te is megtudod, hogy igen, ez valós és megtörhetetlen. Harcolhattok ellenünk, küzdhettek féltékenységből, haragból, ellenszenvből, amiből csak akartok. Veszíteni fogtok. Véletlenek nem léteznek, okkal vagyunk egymásnak és okkal vagyunk egymásért. Kéz a kézben, mosolyogva nézünk vissza rátok, a múltra, ahol röghöz kötötten éltek és léteztek. Mi továbbléptünk. Sziasztok.

"Will you marry me?" part 2.

...2012.február 03.(péntek) is egy sima hétköznapnak indult. A reggeli felkelést eleve elfelejthetjük, mivel abban az időben nem volt általános dolog kimászni az ágyból délután 3 előtt. Még a kimászás is túlzás, inkább csak kinyitották a szemüket és álmosan, nagyokat pislogva nézték a másikat. Kapcsolatukban állandó dolog volt a mosoly. Mosolyogtak, ha látták egymást, mosolyogtak, ha megérinthették a másikat és mosolyogtak akkor is, amikor csak felvillant fejükben a másik arca. A királylány közeli rokonságban állt Csipkerózsikával, így nála a felkelés külön tortúra volt. Hercege nem is erőltette soha, inkább finomabbnál finomabb "ágybareggelikkel" ébresztgette hétalvó kedvesét. Ezen a pénteken is így történt. Gyorsan elrepült a délután és újra este lett. A királylány szerette azokat az estéket, amiket párjával tölthetett és a királyfi is ugyanígy szerette ezeket. Igazából bármi, amit együtt csinálhattak, öröm volt számukra. Nem létezett többé ÉN, csak MI.
Késő estére járt az idő, amikor a királyfi váratlanul meglepte szerelmét egy kérdéssel. Ez nem olyan hétköznapi valami volt, mivel náluk eleve semmi nem volt hétköznapi, ez A NAGY kérdés volt. Letérdelt elé és félve megkérdezte azt, ami már régóta a fejében járt. A királylány először megijedt, nem számított erre, majd közölte a fiúval azt, amit ő is legbelül érzett. Ebben a kérdésben és a rá adott válaszban 8hónap minden érzelme, szeretete, fájdalma, meglepetése, öröme benne volt. Ebben az igenben a jövő van. Ebben MI vagyunk.
...end of part2.

"Will you marry me?" part 1.

"...Az úgy volt, hogy minden előzmény nélkül letérdelt elém HAJNALBAN-igen,fontos a napszak is :")- és kijelentette,hogy nem viccnek szánja a következő kérdését és,h tudja,h én még korainak fogom tartani,de hozzámennék-e majd egyszer feleségül.:$ és hát nézett rám azokkal a boci szemeivel...na most úgy ki tudna is-HA AKARNA,mert nem akartam-nemet mondani.*.*..."


Hát igen...érdekes dolgok jöhetnek az ember életében. Leírni is fura, nem csak belegondolni, hogy menyasszony lettem. Ez kiderülhetett számotokra is a fentebbi rövid, tömör, és kifejezettem fészbuk szlengben írt, ám nem kimondottan tartalmas élménybeszámolóból. Amennyiben ezzel elégedett is vagy, vagy momentán hidegen hagy oder szimplán nem szereted a nyálas dolgokat, most ikszelj ki, mert a következő sorokban több lesz a "romántika", mint az Elfújta a szélben.

Most jönne az, hogy hatalmas számokkal ideírom, hogy melyik napról is beszélünk pontosan, de a borzalmas memóriámnak hála, eskü az égre, hogy elfelejtettem. Ez miatt meg is lehet kövezni, de inkább kérek egy kis segítséget... csak, hogy tartani tudjuk a formalitást. Szóval a BIG DAY: 2012.február 03.(péntek) hajnali 2 óra 22 perc/Jézusmáriaszentjózsef,az már 1 hete volt!*.*/

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szőke, kicsi királylány. Sok éven keresztül bolyongott, keresgélt, de nem talált magának megfelelő királyfit. Jöttek mentek a hercegek, telt múlt az idő, de újra és újra egyedül maradt. Egy újabb magányos, nyári reggelen fontos döntést hozott. Megváltoztatta az életét, nem tervezett többé előre, nem számította ki, mint addig minden nap, hogy mi is fog vele a jövőben történni, egyszerűen csak felkelt és 24 év óta először SPONTÁN viselkedett. Elutazott a messzi Budapest városába, ahol két legjobb barátnője várta sok-sok izgalmas, érdekes és teljesen új dologgal. A változás másnapján, egy forró, júniusi, csillagos éjszakán találkozott először Vele. Olyan gyorsan lépett be az életébe, amilyen gyorsan azt a bizonyos döntést meghozta előtte nap. Furcsa volt a hely, a helyzet, a társaság és Ő is. A királylány nem igazán foglalkozott ezzel a herceggel, mert addigi ismeretei szerint az "efféle" királyfik sokkal inkább előnyben részesítik az egyszerű lányokat, akik nem méltók a királyi cím viseléséhez és a magafajta leányban is csak a külsőségek érdeklik, nem az igazi értékek. A történet itt véget is ért volna, ha a királylány aznap nem tér vissza önmagához és nem kér bocsánatot a királyfitól egy bizonyos eset miatt, DE, mivel ezt megtette, önkéntelenül elindított valamit, ami immáron 8hónapja tart. Felkeltette a fiú érdeklődését, aztán a második találkozásukkor még annál is többet, felébresztette a mélyen, még saját maga elől is elrejtett érzelmeit. Elindított egy lavinát, ami mindkettőjüket pillanatról pillanatra lökött bele az ismeretlenbe és ezzel együtt a félelembe is. Nem tudták mit merhetnek megmutatni és mit rejtsenek el, mi az, ami fontos és mi az, ami nem. De végül, a szálak kusza forgatagából megszületett ez a mese, illetve az előzménye, a közel 9hónapja tartó őszinte szerelem és a jelenlegi végkifejlet, maga a lánykérés...
...end of part 1.