Gyűlölet.

Meddig képes egy emberben élni az a kényszer, hogy mindennél és mindenkinél jobban és erősebben GYŰLÖL valakit? Egyáltalán milyen fokú ellenérzéstől számítunk valamit gyűlöletnek? Ha megbánt, átgázol rajtad, "kidob a szemétbe" és még mindennek tetejébe őt sajnálja mindenki, mit érzel? Dühöt. Később kinyílik az ártatlan kisvirág és sorban veszíti el az álarcait. Az emberek megismerik és úgy hagyják el szépen sorban, ahogy azt p tette velük vagy éppen másokkal. Később ez a folyamat leáll és csak a VAKOK maradnak neki, akik azt hiszik, hogy szereti, kedveli vagy bírja őket. Tévednek, tévedtek. Én négy évig éltem ebben a hazugságban. Négy évig rezzenéstelen arccal ölelt át együttérzően, ha sírtam, nevetett, ha én is nevettem, fogta a kezem, amikor a szakadék szélén álltam. Aztán egyszer elengedte és hagyott leesni. Dühös voltam, nagyon dühös. Az időben bíztam és magamban, abban, hogy történjen bármi én akkor is visszamászok arra a falra, mert az én helyem van fent és övé az előmelegített sütő odalent. Felmásztam, révbe értem, de a harag nem múlt el, nem csillapodott, sőt, ha lehet, még erősebb lett. Addig érlelődött bennem minden érzés vele kapcsolatban, hogy már a neve említésétől is elkap a remegés és törni- zúzni tudnék. BŰNÖS VAGY és mégis minden éjszaka nyugodtan alszol. Minden napodon mosolyogsz, mert minden percedben hazudsz. Ez az életed. Ahány ember, neked annyi lényed van. Azt hittem ismerlek, tévedtem, ő azt hiszi ismer, téved. Írom e sorokat és töltődik bennem az adrenalin... ahogy a karmában hiszel, azt kapod, amit másoknak adsz. Jelen esetben adtál. Jelen esetben visszakapod. Nem, soha nem lesz vége. Megvárom azt a pillanatot, amikor megint a félelmeidbe menekülsz és lecsapok. Ott leszek a gondolataidban, a fejedben. Az őrületbe foglak kergetni azzal, hogy létezem. Erősebb vagyok nálad, te is tudod. Idő kérdése és elbuksz, hiába gyűjtöd folyamatosan magad mellé a katonákat, kevés vagy. Bár minek is írom ezt le, hiszen tudod jól, magadat csak ismered. Gyűlöllek és a "véredet akarom". Mint ahogy azt Klaus akarná...:)