27

Felpattant a szemem reggel 9-kor és máris tudatosult bennem, hogy jézusom 27 éves lettem. Először mélyen magamba fordultam...itt vagyok ennyi idősen és mit tettem le az asztalra mondjuk a családom terén? Hol van a várva várt szerelem, a várva várt gyerkőc? Mások már boldog,családos emberek, akik együtt, boldogan fognak majd Karácsonyozni, de én majd megint egyedül leszek. Jó,persze van két imádnivaló szülőm, de az csak az életem egyik fele, egyfajta múlt, ami mindig velem marad, de hol van a jövőm? A sajátom, ami csakis hozzám tartozik?
Szóval amikor átestem a kezdeti depresszión, felkeltem és unottan bekapcsoltam a tévét. Müzli majszolás közben azon gondolkodtam, hogy mi lesz ma. Át tudom adni magam az ünnepnek vagy nyavalygok tovább egész nap. (Hozzáteszem nyavalyogtam.) Még fodrásznál is voltam, aztán az eső meg a pára tönkretette a hajam 5perc alatt. Ámen annak is. De amikor hazaértem és láttam a szüleim ragyogó, büszke arcát, minden más lett. Annyira jó érzés rájuk nézni, amikor büszkék rám. Olyankor érzem, hogy fontos vagyok és valakiknek az egyetlen az életben.
Összegezve a mai Lady Gagás napom, ez a szülinap is elment egynek. Remélem a következőt már plussz egy emberrel tölthetem, az azutánit pedig kettővel.:) Szóval boldog szülinapot apuci és boldog szülinapot én.

Ha úgy lett volna...

Ha úgy lett volna, ahogy szerettem volna anno, akkor most menyasszony lennék és egyben boldogabb, mint a nyomorult emberek 99%-a. De nem úgy lett...

Hálát adok az Istennek, amiért a lelkem meg nem tört...az előbb hallottam a tévében és akárhogy is forgatom, sajnos én ezt nem mondhatom el. Én összetörtem. Már lassan egy éve.

Sokan gondolhatják és gondolják is, hogy már eltelt ennyi idő, miért siránkozok, engedjem el. Nem tehetek róla, nekem ez még mindig fáj. Magamra maradtam és nem találom a helyem mindegy,hogy merre járok. A szívem és a lelkem is egy helyen van, a gond csak az, hogy nem bennem, nem velem. Magára hagytam már egy ideje én is, de ennek ellenére itt van, kapar, kopog, dörömböl és be akar mászni a fejembe. Beengedem. Gyenge vagyok, nem tehetek mást.

Hálát fogok adni az Istennek, amikor a lelkem újra összeáll, amikor feltétel nélkül mosolyoghatok és amikor újra fogni fogják a kezem. Hálát adok majd minden pillanat napsütésért, minden csepp esőért, minden hópihéért. Hálát adok, ha esik, ha fúj, ha süt, ha fagy, ha remegek, ha melegem van. Hálát adok majd a kék égért, a zöld fűért, az emberekért, a világért. Hálát adok majd...