Álomcsapda 1.

Milyen lenne az életünk, ha minden álmunk teljesülne? Ha az, amit álom alatt értünk mind szép és jó, megnyugtató és tele van szeretettel? Ha minden pozitív és áttörhetetlen? Szuperhősök, királylányok, milliárdosok, örök életűek lehetnénk általa? Bármi, amit csak kívánnánk, teljesülne? Valószínűleg boldogok lennénk. De mi van akkor, ha az álmaink nem a köznapian használt JÓT testesítik meg, hanem a GONOSZT, akitől mindenki fél, mindenki retteg, és akitől nem kapsz mást, csak fájdalmat és szenvedést? Aki által nem lehetsz se szuperhős, sem királylány, csak gyilkos, démon és szörnyeteg? Mi van akkor, ha neked ez az álom?

Most:
Mary idegesen ült be az autójába aznap reggel, késésben volt a munkahelyéről, ébresztőórája nem szólalt meg a megfelelő időpontban, talán nem akarta felébreszteni mély, kellemes álmából…megint. Mostanában ez egyre gyakrabban fordult elő vele, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, elkönyvelte annak, hogy túlhajszolta magát és több pihenésre van szüksége. Mindemellett azért idegesítette, hogy az alvás utáni vágya napról napra egyre nő és már a munkájára sem tud úgy koncentrálni, mint addig. Ez a reggel is ilyen ideges önsürgetéssel telt. Valamivel 8 óra előtt bepattant a kocsiba, gázt neki, csattanás, nagy fehérség.

Akkor:
Mary alig volt 18 éves, amikor bekerült az egyetemre, a szerinte nagybetűs életbe. Sosem volt kétségbe esve attól, hogy mi fog rá várni ott, a jövőben. Szülei fiatal korában meghaltak, így már 16 évesen dolgoznia kellett, hogy el tudja tartani magát és összegyűjteni az egyetemre – az álomra- való pénzt. Ám az álom nem úgy álmodta magát, ahogy azt Mary várta, és ahogy mindig is elképzelte. A hely, amit már azelőtt szeretett, hogy valaha is látott, nem fogadta el őt. Csoporttársai idegenként néztek rá, furcsának tartották és lenézték, bár a lány érezte, hogy ez csak álarc, valójában félnek tőle. Az okát nem tudta, hiszen átlagosnál is átlagosabb külsejével és szerénységével eddig soha nem tűnt ki a tömegből, most pedig akármerre ment összesúgtak a háta mögött és hátrébb léptek kettőt, ha elhaladt mellettük. Eddigi egyetlen vágyának tárgytalansága, ahol újra társaságot és új otthont, de legfőképpen szeretetet remélt, egyre inkább elkezdte szemmel láthatóan is lehúzni őt a mélybe…

folyt.köv.