...- Mama, képzeld, én is fogtam neked valamit, úgy ahogy tanítottad! Gyere, nézd meg, ott van a fán!- és eszeveszettül rángatni kezdte Maryt. A ház másik oldalán ott is állt egy hatalmas, régi tölgyfa, rajta pedig egy nyakánál fogva felkötött unikornis. A lény szenvedő hangja betöltötte a teret, Mary nem hitt szemének, ellenben Boo-val, akit szinte gyönyörrel töltött el az állat haláltusája és szenvedése. Mary az övéhez nyúlt és elővette a kését, ami addig szintén nem volt ott, előre ment és elvágta a ló torkát. Megölt egy állatot. Semmi. A vére beteríti őt. Semmi. Aztán előtört belőle a szenvedély, a „még” iránt. Vért akart, ölni akart, fájdalmat akart okozni, embernek, állatnak egyaránt. Mindegy volt, csak szenvedjen. Aztán lenézett Boo-ra, aki mosolyova állt mellette.
- Látom visszatértél Mama. Mindig eltévedsz kicsit, ha sokáig vagy távol.
- Tudom Kicsim, de már emlékszem. És igen, a toll Gabrielé, könyörgött az életéért, angyal létére, mikor megöltem…úgy halt meg, hogy a te neved hallotta utoljára, hogy az, amiért meg kell, hogy öljem, annyi, hogy te őt akartad. Büszke vagyok rád Édesem, az étvágyad egyre nagyobb és különlegesebb.
Boo belepirult a dicsérő szavakba, majd Mary kezébe nyomta a plüssmaciját.
- Még egyet szeretnék kérni Mama! Egy utolsót csak!
- Persze, bárkit megkapsz!
- Hozd el nekem azok lelkét, akik az álmaidban bántanak…nem szeretem őket Mami, kínoznak téged…sírsz, amikor alszol. Hozd el nekem őket kérlek, Teddy majd vigyáz rád! Visszahoz, amikor végeztél, és akkor örökre boldogok leszünk!
Mary merev tekintettel nézett lányára, de igaza van, elég erős volt már ahhoz, hogy álmában is ölni tudjon.
- Rendben Kicsim. Indulok.
Most:
Mary kinyitotta a szemét. Sokáig csak pislogott. Az orvosok rögtön ott termettek mellette és kérdezgették, hogy van, kér e valamit. Beletelt pár percbe, mire átfutotta Boo szavait. Aztán felült az ágyon, benyúlt a takaró alá, elmosolyodott és előhúzta a kést, amivel az unikornis nyakát is elvágta.
- Kérnék valamit, igen.
Vége.
/Megjegyzés: Mielőtt elítélnétek azért, hogy állatokat "ölök", amit SOHA nem tennék meg, ez a novella egy iskolai feladat volt, előre meghatározott elemekkel, amiket kötelező volt felhasználni. Így került a sztoriba a "fára akasztott ló" is./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.