Sok sztorival vagyok még adós,de sok minden történt mostanában,amiért muszáj volt meghoznom ezt a döntést. Azt ígértem,hogy a blogban az életemről olvashattok majd,pontosabban a múltamról. Most viszont ezt a sorozatot megszakítom,lezárom az eddigi történetet,pont azzal,amit az utolsó bejegyzésben olvashattatok...
Vége lett ennek a "legendás" barátságnak és így vége lesz a blognak is,mielőtt elkezdődött volna benne a közös életünk. Ez így van rendjén. Reményteli és boldog pillanatokról kéne írnom a következő részekben,de úgy érzem,hogy ez a jelenlegi érzelmeim alapján lehetetlen. Most csönd van és hideg,magányosság,egyedüllét és tél. Imádom a telet,a havat...de ez a tél más,mert ez bennem van,megfagyasztotta a szívemet és az összes más dolgot is,jégcsapok csüngenek mindenhonnan.
Hogy bánt e ez az egész? Nem. Mindketten tudtuk már egy ideje,hogy ez lesz a vége,ez meg fog történni. Bűn lett volna még ennél is tovább halasztani. Jelenleg csak haragot érzek. De minden érzelem múlandó, így ez is csak ideiglenes állapot. Amint újra tavaz lesz, elolvad ez a jégcsap is.
Úgy érzem,hogy a blogot ennek ellenére nem törlöm,mert ami benne van,mind igaz és mind én vagyok/voltam. Lezártam jelenlegi állapotát,a továbbiakban szeretném a hagyományos dolgok szerint folytatni és az elmúlt hetekhez viszonyítva többet írni.