2012. április 2., hétfő

Spring edition.

Túl sokat gondolkodtam ma azon, hogy miről is írjak. Rájöttem, minél többet agyalok rajta, annál biztosabb, hogy sablonos vacak lesz. Írhatnék én is a kedvenc zenémről, könyvemről, okoskodhatnék minden egyes bejegyzésben, osztogathatnék tanácsokat, szitkozódhatnék dolgokon, de kérdezem: minek? Hiszen senkit nem érdekel. Hozzáteszem engem se. Nincs is kedvenc könyvem, filmem se igazán, okoskodni fárasztó, tanácsért meg fordulj a háziorvosodhoz illetve gyógyszerészedhez. Ha már ennyit gondolkodtam azon, hogy miről ne írjak, mégiscsak sikerült flegmulni. Általában nem rám jellemző eme becses tulajdonság, nem is értem mi történhetett...Igazából az van, hogy túl sok minden van. Tavasz féllábbal, napsütés all time, szerelem on, happység, vidámság, no depression. Igazából túl jól vagyok ahhoz, hogy rosszul legyek. Értitek. Vannak napok, amikor csak mosolyogsz és örülsz mindennek, amikor ha átmenne rajtad egy kamion, akkor is nevetnél. Bonyolult női logika ez megint. Tényleg, szerintetek tényleg bonyolult a nők gondolkodásmódja, vagy ez csak egy megszokott szleng? Inkább az utóbbi...nőnek lenni kiváltság, pasinak lenni fárasztó. Amíg én teljesen tisztában vagyok a fejemben dübörgő száz és ezer gondolattal, addig ők arra sem tudnak odafigyelni, hogy nem tesszük be a mosógépbe az üvöltően fekete ruhák közé a barátnőnk fehér, csipkés fehérneműjét. /Bocsi Kicsim, ezer puszi érte, hogy felhoztam. *.*/ A lényeg, a lényeg: komplikáltságunk áldás inkább, mint teher.
Éééééééés, megint elkanyarodtam onnan, hogy...nem is volt témám. Nézelődöm ki a fejemből, Bambim- törpenyuszkóm- éppen Stendhal Vörös és feketéjét zabálja, melegem van, hiányzik Babum és még az a különös betegség is rámjött, hogy tanulni van kedvem. Valami újat. Hihetetlen./Bambiiiiii!!!!Szétrágott egy csomag pézsét.../ Nyahh...úgy néz ki meg kell nevelnem a kölyköt, kiviszem vágtázni egyet az udvarra. BB.

2012. április 1., vasárnap

This is me.

Én én vagyok.

Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.

Nincs mit hozzáfűznöm.Virginia Satir <3