Éreztétek már azt, hogy éjjel nem bírtok elaludni, mert féltek, hogy valami kimaradt a másnapi teendőkből és folyamatosan azon kattog az agyatok, hogy mit felejthettetek el? Nos, én a hosszú és kivételen szuper nyári szünetem után csak ezt érzem... Nem látok a dolgaim végére, de még csak a heti teendőknek sem, úgy érzem magam, mint akit a gondolatai tartanak csapdában, nem tudok tőlük megszabadulni fél percre sem. Folyamatosan, reklám nélkül pörgetem az eseményeket a fejemben pillanatnyi szünet nélkül. Megbolondultam.
Kapkodok reggel, kapkodok napközben és meglepő módon este, sőt sokszor még késő éjjel is. A könyvkupacok méteres sorokban állnak mellettem, a dolgozatok listája leér az asztalról, nyelvvizsga, szemináriumi dolgozatok, szakdolgozat, államvizsga...ÓMÁJGÁD! Kilenc hónap tömény betűk, szavak és mondatok, megállás nélküli sorokban.
Mindig azzal éltem túl mindent, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. Most is ezzel próbálom nyugtatni magam, hogy ha egyszer lediplomáztam, akkor vége lesz, de úgy, hogy nemcsak egy nyár hosszára, hanem örökre. Csak kilenc hónap és kiléphetünk végre az életbe, ahol talán gyorsan kiderül, hogy megérte e ez a sok minden, ami annyi álmatlan éjszakát okozott...
Ezúton is sok sikert és kitartást minden sorstársamnak, akik hozzám hasonlóan űrlénynek érzik magukat a dolgok súlya alatt és akik szintén velem egyszerre fognak világot megváltani júniusban!:)