Tolerancia

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.”

A tolerancia számomra egy olyan fogalom, ami szerintem nem létezik. Mindenki azzal jön, hogy ő elfogadja az embereket olyannak, amilyenek, de közben mégsem. Kibeszéljük ezeket az embereket, röhögünk rajtuk a hátuk mögött vagy csak megvetjük őket, ha nem látják. Elfogadom például a nemi identitását valakinek, de nem biztos, hogy a bőrszínével is meg vagyok békélve vagy a "karsztal" , ahová például a gimiben tartozik. Annyi ellentétet lehetne itt felsorolni. Tolerancia nincs, mert vagy teljesen az vagy, egy leszarom típusú, igénytelen ember-mert lássuk be, nem minden elfogadható- vagy nem vagy semmi, mert szintén leszarom típusú, igénytelen ember vagy- olyan ember nincs, aki semmit nem tud elfogadni. Nos, a következtetés, csak arany középút van. Ott eldöntheted, hogy mi az, ami még belefér és mi az, ami már nem. Nem vagyunk egyformák, így egyformán toleránsak sem. Fogadd el, ha egyesek xy zenét szeretnek, xy ruciban lógnak, xy módon viselkednek, de azt ne felejtsd el, hogy lehet másnak pont te vagy a ciki. Add azt, amit te is elvárnál másoktól!

Bizalom

“Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.”

Sebezhetőek...nincs szeretet, sem boldogság. Nehéz eldönteni, hogy melyik az igazabb, az erősebb. Én megbízom benned, te megbízol bennem, minden jó, de ha én nem bízom benned, csak te bennem, már totál más a szitu. Onnantól engem te nem érdekelsz. Álarcot hordok, amit te nem veszel észre, mert elvakít az irántam táplált bizalmad fénye. Nem is jössz rá, hogy hülyét csinálok belőled. Kicsit hasonló ez az egész, mint a plátói szerelem. Megtehetsz bármit, nem fogsz érdekelni, csak mosolygok, amit te együttérzésnek veszel. Elvesztél már ott, hogy engem választottál.
Bizalom itt és bizalom ott. Ezek a barátság, a szerelem, a családi kapcsolatok. legfontosabb "helyszín", ahol minimum két ember kölcsönös bizalma mindennek az alapja. Merj bízni a szüleidben, mert ők azok, akik SOHA nem hagynak cserben, bízz a szerelmedben, mert a szeretet ereje mindennél erősebb, bízz a legjobb barátodban, mert ő a másik feled, kiegészít és teljessé tesz! Ne pazarold el, ha felfedezted azt a csodát, hogy bízol és bíznak benned. Ritka kincs, védd meg.

Felelősség

“Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett.”

Emberi érzés vagyok, egy a sok közül, de mégis különleges és ritka. Éreztetem magam, ha már kialakult az ösztön általam. Figyelek mindenre és mindenkire egy egész emberi életen át. Különleges vagyok, mert ellenségem az önzés, a félelem, a kísértés és még sok más, ritka vagyok, mert általában legyőz az önzés, a félelem és a kísértés. Sokakban természetüktől fogva élek, még többekben egy apró szikrámat sem találni meg. Egy anya, egy jó anya a legerősebb és legszilárdabb támaszpontom, egy drogozó, alkoholista tini pedig a leggyengébb. Az emberek minden döntésében szerepet játszom, HA eszükbe jutok. Ha igen, megfontoltak, ezáltal magabiztosabbak lesznek, ha nem akkor felőrölik saját magukat. Vegyetek észre magatokban, mert sokszor csak én tudok segíteni!
Ne nyomjátok el, ha megérzitek a FELELŐSSÉG érzését! Ott van bennetek, használjátok, azért van. Felelősséggel többre mentek, mint az orosz rulettel. Gondolkodj ésszerűen, élj felelősségteljesen!

Gyűlölet.

Meddig képes egy emberben élni az a kényszer, hogy mindennél és mindenkinél jobban és erősebben GYŰLÖL valakit? Egyáltalán milyen fokú ellenérzéstől számítunk valamit gyűlöletnek? Ha megbánt, átgázol rajtad, "kidob a szemétbe" és még mindennek tetejébe őt sajnálja mindenki, mit érzel? Dühöt. Később kinyílik az ártatlan kisvirág és sorban veszíti el az álarcait. Az emberek megismerik és úgy hagyják el szépen sorban, ahogy azt p tette velük vagy éppen másokkal. Később ez a folyamat leáll és csak a VAKOK maradnak neki, akik azt hiszik, hogy szereti, kedveli vagy bírja őket. Tévednek, tévedtek. Én négy évig éltem ebben a hazugságban. Négy évig rezzenéstelen arccal ölelt át együttérzően, ha sírtam, nevetett, ha én is nevettem, fogta a kezem, amikor a szakadék szélén álltam. Aztán egyszer elengedte és hagyott leesni. Dühös voltam, nagyon dühös. Az időben bíztam és magamban, abban, hogy történjen bármi én akkor is visszamászok arra a falra, mert az én helyem van fent és övé az előmelegített sütő odalent. Felmásztam, révbe értem, de a harag nem múlt el, nem csillapodott, sőt, ha lehet, még erősebb lett. Addig érlelődött bennem minden érzés vele kapcsolatban, hogy már a neve említésétől is elkap a remegés és törni- zúzni tudnék. BŰNÖS VAGY és mégis minden éjszaka nyugodtan alszol. Minden napodon mosolyogsz, mert minden percedben hazudsz. Ez az életed. Ahány ember, neked annyi lényed van. Azt hittem ismerlek, tévedtem, ő azt hiszi ismer, téved. Írom e sorokat és töltődik bennem az adrenalin... ahogy a karmában hiszel, azt kapod, amit másoknak adsz. Jelen esetben adtál. Jelen esetben visszakapod. Nem, soha nem lesz vége. Megvárom azt a pillanatot, amikor megint a félelmeidbe menekülsz és lecsapok. Ott leszek a gondolataidban, a fejedben. Az őrületbe foglak kergetni azzal, hogy létezem. Erősebb vagyok nálad, te is tudod. Idő kérdése és elbuksz, hiába gyűjtöd folyamatosan magad mellé a katonákat, kevés vagy. Bár minek is írom ezt le, hiszen tudod jól, magadat csak ismered. Gyűlöllek és a "véredet akarom". Mint ahogy azt Klaus akarná...:)

Spring edition.

Túl sokat gondolkodtam ma azon, hogy miről is írjak. Rájöttem, minél többet agyalok rajta, annál biztosabb, hogy sablonos vacak lesz. Írhatnék én is a kedvenc zenémről, könyvemről, okoskodhatnék minden egyes bejegyzésben, osztogathatnék tanácsokat, szitkozódhatnék dolgokon, de kérdezem: minek? Hiszen senkit nem érdekel. Hozzáteszem engem se. Nincs is kedvenc könyvem, filmem se igazán, okoskodni fárasztó, tanácsért meg fordulj a háziorvosodhoz illetve gyógyszerészedhez. Ha már ennyit gondolkodtam azon, hogy miről ne írjak, mégiscsak sikerült flegmulni. Általában nem rám jellemző eme becses tulajdonság, nem is értem mi történhetett...Igazából az van, hogy túl sok minden van. Tavasz féllábbal, napsütés all time, szerelem on, happység, vidámság, no depression. Igazából túl jól vagyok ahhoz, hogy rosszul legyek. Értitek. Vannak napok, amikor csak mosolyogsz és örülsz mindennek, amikor ha átmenne rajtad egy kamion, akkor is nevetnél. Bonyolult női logika ez megint. Tényleg, szerintetek tényleg bonyolult a nők gondolkodásmódja, vagy ez csak egy megszokott szleng? Inkább az utóbbi...nőnek lenni kiváltság, pasinak lenni fárasztó. Amíg én teljesen tisztában vagyok a fejemben dübörgő száz és ezer gondolattal, addig ők arra sem tudnak odafigyelni, hogy nem tesszük be a mosógépbe az üvöltően fekete ruhák közé a barátnőnk fehér, csipkés fehérneműjét. /Bocsi Kicsim, ezer puszi érte, hogy felhoztam. *.*/ A lényeg, a lényeg: komplikáltságunk áldás inkább, mint teher.
Éééééééés, megint elkanyarodtam onnan, hogy...nem is volt témám. Nézelődöm ki a fejemből, Bambim- törpenyuszkóm- éppen Stendhal Vörös és feketéjét zabálja, melegem van, hiányzik Babum és még az a különös betegség is rámjött, hogy tanulni van kedvem. Valami újat. Hihetetlen./Bambiiiiii!!!!Szétrágott egy csomag pézsét.../ Nyahh...úgy néz ki meg kell nevelnem a kölyköt, kiviszem vágtázni egyet az udvarra. BB.