2011. július 24., vasárnap

love you like a love song,baby.

Ha azt mondom szeretlek, én úgy is gondolom. Nem dobálom szanaszét mindenkinek, mint az emberek a szemetet az utcán. Nekem nem csak egy szó ez, hanem a legtöbb érzelmet és jelentést hordozó kifejezés a világon. Szerethetsz pozitívan vagy negatívan, de őszintén csak kétféleképpen. Barátságból és szerelemből.

Barátságból feltétel nélkül szeretni valakit- elfogadom úgy, ahogy van, nem próbálom megváltoztatni, nem mondom meg mit tegyen, inkább próbálom a helyes útra terelni, nem szólok bele az életébe, de mindig ott vagyok ha kellek. Láthatatlan és szoros kötelék ez, főleg ha szeretetre, nem "bírásra" vagy "haverságra" épül, nem "bulibarátokra" és nem is "ha ló nincs, jó a szamár is" alapokra. Aki majd a barátod lesz, azzal először nem leszel haver, mert érzed, hogy ő más. Az első beszélgetésből kiderül, hogy kivel van dolgod. Barátságra lelsz, vagy semmire. De egy biztos, ha nem keresed, magától nem talál meg.
Sok dologban elég szerencsétlenül alakult az életem. Volt, hogy egyre lejjebb és lejjebb csúsztam azon a bizonyos létrán...és akkor találtam meg őt, amikor már leestem az utolsó fokról is. Ő felsegített, bekötözte a sebeimet és ápolt, amikor már mindenki elhagyott. Ha kellett lecserélte a kötéseket és bekente a hegeket. Meggyógyított. Sok idejébe telt, hónapokba, de nem adta fel, új életet adott nekem.
Most, a történtek óta, olyan ő nekem, mint a Kis hercegnek a rókája, csak nálunk ő szelídített meg engem. Szeretetem iránta felsőbbrendű dolog, áttörhetetlen és megváltoztathatatlan. Örök. Szeretlek Nü és köszönöm, hogy vagy nekem. <3


Szerelem. Érdekes szó egy érdekes érzésre. Egyáltalán mit érzünk, amikor szerelmesek vagyunk? Én például egyáltalán nem látok semmilyen rózsaszín ködöt és pillangókat sem érzek a gyomromban.
Az én szerelmem más, mert, mint a barátságom is, különleges. Nem régóta ismerem őt, de azóta éjjel- nappal az arcát látom, az érintésére vágyom, a bőre illatára, az ölelésére, rá. Ahogy az igaz barátságot én találtam meg, úgy az igaz szerelem engem. Első pillantása, ahogy rám nézett, az a rajongás, életemben nem voltam még annyira zavarban. Csak nézett csendben órákon át.
Azóta eltelt egy hónap, tudom, nem sok, de amiről az ember így érez, mint én most, ott nem számít az idő. Tudom, hogy ő más, tudom, hogy szeret, szerelemből szeret. Én is őt. Olyan nekem, mint a napi energia, amire szükségem van, hogy éljek, vagy mint a napsütés, ami erőt ad, hogy felkeljek reggel. Célt adott az életemnek, célt adott a csavargó érzéseimnek, otthont adott háborgó lelkemnek. Szeretlek Szebi és örülök, hogy megtaláltál. <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.