2011. december 24., szombat

Xmas shit.

Tegyük fel, hogy Karácsony van. Tegyük fel, hogy sokan már régóta vártátok és örültök, hogy végre itt a téli szünet, hó is akad - valahol - "jön a Jézuska" és hozza a
JÓL megérdemelt ajándékok tömegeit számotokra és tegyük fel, hogy mivel ma tényleg Karácsony van, ez így is fog történni.

Számomra a "Szeretet Ünnepe" nem más, mint egy, a kötelező sablon- napok bőséges listájáról, like Valentin- nap, Halloween, Húsvét, etc...Hogy miért is sablon? Legfőképpen azért, mert az egész egy nagy kamu. Átlátszó mosollyal a képeteken kívántok egymásnak Boldog Ünnepeket, közben meg holtra nem is érdekel, hogy ki hol, merre, kivel vagy éppen kivel nem tölti ezeket a napokat. Eszetekbe jutott már az ajándékhegyek mögül vigyorogva, akárcsak egyszer is, hogy vannak olyanok is, akik ma egyedül vannak, esetleg nem jut nyolc fogásos vacsora az asztalra, sőt, ajándék sem, vagy egyáltalán nincs is hol ünnepelniük, mert kint fagyoskodnak az utcán, miközben ti a meleg szobában töltitek a "veri heppi háöröket"? Kivételes eset, ha valaki erre őszinte igennel válaszol...
Tovább szemezgetve e nap csodáiból és maradva az átlátszó mosolyoknál: ez is csak egy nap, de mégis könnyebben mutatod ki családtagjaid vagy barátaid iránt lévő szereteted, vagy mid, mint egyéb napokon. Kérdésem egyértelműen az, hogy miért? Miért kell ahhoz Karácsonynak lenni, hogy megöleld az anyukádat, vagy a bulizáson túl foglalkozz pár percet a hozzád közel álló személyekkel? Miért építitek fel ezt az egészet a pénz és a "valamit muszáj VENNEM" fogalmak köré? Van két kezed, manapság jószerével számítógéped is internettel, ahonnan ötleteket lophatsz. Szóval az a két valami az oldaladon azért van, hogy használd! Készíts saját magad ajándékot, ne a drága jó állambácsit és társait támogasd egy- egy jó bevételes szerzeménnyel!
Könnyen beszélek, gondolhatjátok, de nekem kivételesen nem csak a szám jár. Idén a Mikulásgyárba cipeltem az összes nem használt cuccom, mert nekem eszembe jutottak ŐK, idén egy forintot nem költöttem semmire, minden a saját kezem munkája, idén, ahogy eddig is mindig, nem csak ma ölelem meg az anyukámat és nem csak ma jutnak eszembe a barátaim. Nekem ma IS a legfontosabbak a szeretteim, teljesen mindegy hol vannak szétszórva az országban, ki van itt velem és ki nincs, számomra a szeretetük a legnagyobb ajándék a világon. Ma is, holnap is, azután is, minden nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.