Ti kértétek Part 1.

Feltettem a kérdést egy közösségi oldalon, hogy miről is írjak ma. Nos, megszavaztuk azt, hogy legyen egy jelenkori probléma, vagy nevezzük inkább divatnak, esetleg szükséges rossznak? A téma mindenesetre testünk megváltoztatása többek között minden, ami mű.
XY évvel ezelőtt megszülettünk valahogy. Van aki kopaszkán, van, aki sok hajjal, sírósan, vagy csendesebben, de kaptunk egy testet, ami idővel meghatározóvá vált. Állandósult és kifejezést mutatott annak, hogy milyenek is vagyunk mi, a magunk egyszerű, természetes valójában. Aztán teltek múltak az évek és jöttek a plasztikok- implantátumok, körmök, hajak, fültágítók stb.- és jött velük a divat is, ami talán a legmeghatározóbb. Ha most megkérdeznétek tőlem, hogy szerintem mit is jelent divatosnak lenni, azt válaszolnám, hogy legyen szép bőröd, szép hajad, szép alakod, öltözz választékosan és csinosan, legyen a dolgokról háttértudásod is, ne csak csacsogj össze- vissza, lényegében legyél egy ésszel feltöltött Barbie- baba. DE: kit alakított a természet alapból ilyennek? Ki az, aki reggel felkel és úgy mindenestül lepipálja a fél világot, főleg a kifutós modelleket? Ugyebár ilyen ember nincs. Bolond, aki úgy gondolja, hogy ő úgy jó, ahogy van, mert akkor magának hazudik. Manapság nem létezik lány alapvető szépítő szerek nélkül. Szó ne érje a dolgokat én ezt egyáltalán nem ellenzem, sőt. A lényeg viszont azon van, hogy honnantól eshetünk át a ló másik oldalára, mikortól számít valami túl műnek és meddig lehet még álcázottan is természetes. Álcázottan természetes- általam alkotott definíciója szerint- az, ami még pont annyira mű, amennyire szükséges. Egy jól megválasztott hajszín, egy visszafogott, de hozzád illő smink, egy stílusosan szép műköröm, bármennyire is plasztik, szép. Ennyi.
Viszont: ha telemázolod a képed mindenféle márkás pacsulival, nyolc féle színben pompázik az irtózatosan rosszul feltett póthajad, a körmeid hegyesre és húsz centisre vannak megművelve, a természet ajándékaként, vagy a doktorok kezei által adományozott melleid kilógnak a felsődből és mindezekre külön- külön, vagy együtt még rá is teszel egy tükörben pózolós mobil fotóval, hát én megmondom neked, ha más már sajnos nem teszi, hogy ez GÁZ. A szépség, sajnálatosan közlöm, nem itt kezdődik. Ezzel maximum azt éred el, hogy 25 éves korodra a boltban való vásárláskor alaptermék lesz a kosaradban a ránctalanító és bőrfeszesítő krém, valamint, ha pénztárcád engedi, a botox és a szilikon.
Én azt mondom, hogy lehetőség szerint fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. A hajszínedet visszafestetheted, ha nem tetszik, de a plasztikázott mell/bőr, ha ki is szedeted az implantátumokat már soha nem lesz ugyanolyan. Pláne egy orrműtét, ahol nincs mit visszacsinálni. Ha nem megy, mert egyszerűen nem, akkor se mutasd magad olcsó, útszéli örömlánynak. Az önbizalmi kérdéseknél ez csak nagyobbat lök rajtad igazából lefelé, mint pár pasi kommentje egy- egy képed alatt, akik gondolatban- miután elvonatkoztatnak a látványtól, vizuális típus révén- igazából annyira sem értékelnek, mint egy döglött halat. Bemagyarázhatod magadnak persze, hogy te igenis így vagy szép, így menő vagy, sok pasinak bejössz, blablablablabla....üres, gondolkodás nélküli valami. Mindenki tudja, hogy a nők legnagyobb kritikusai szintén a nők. Pasinak lenni könnyű, nőnek lenni kiváltság.