...2012.február 03.(péntek) is egy sima hétköznapnak indult. A reggeli felkelést eleve elfelejthetjük, mivel abban az időben nem volt általános dolog kimászni az ágyból délután 3 előtt. Még a kimászás is túlzás, inkább csak kinyitották a szemüket és álmosan, nagyokat pislogva nézték a másikat. Kapcsolatukban állandó dolog volt a mosoly. Mosolyogtak, ha látták egymást, mosolyogtak, ha megérinthették a másikat és mosolyogtak akkor is, amikor csak felvillant fejükben a másik arca. A királylány közeli rokonságban állt Csipkerózsikával, így nála a felkelés külön tortúra volt. Hercege nem is erőltette soha, inkább finomabbnál finomabb "ágybareggelikkel" ébresztgette hétalvó kedvesét. Ezen a pénteken is így történt. Gyorsan elrepült a délután és újra este lett. A királylány szerette azokat az estéket, amiket párjával tölthetett és a királyfi is ugyanígy szerette ezeket. Igazából bármi, amit együtt csinálhattak, öröm volt számukra. Nem létezett többé ÉN, csak MI.
Késő estére járt az idő, amikor a királyfi váratlanul meglepte szerelmét egy kérdéssel. Ez nem olyan hétköznapi valami volt, mivel náluk eleve semmi nem volt hétköznapi, ez A NAGY kérdés volt. Letérdelt elé és félve megkérdezte azt, ami már régóta a fejében járt. A királylány először megijedt, nem számított erre, majd közölte a fiúval azt, amit ő is legbelül érzett. Ebben a kérdésben és a rá adott válaszban 8hónap minden érzelme, szeretete, fájdalma, meglepetése, öröme benne volt. Ebben az igenben a jövő van. Ebben MI vagyunk.
...end of part2.
2012. február 10., péntek
2012. február 9., csütörtök
"Will you marry me?" part 1.
"...Az úgy volt, hogy minden előzmény nélkül letérdelt elém HAJNALBAN-igen,fontos a napszak is :")- és kijelentette,hogy nem viccnek szánja a következő kérdését és,h tudja,h én még korainak fogom tartani,de hozzámennék-e majd egyszer feleségül.:$ és hát nézett rám azokkal a boci szemeivel...na most úgy ki tudna is-HA AKARNA,mert nem akartam-nemet mondani.*.*..."
Hát igen...érdekes dolgok jöhetnek az ember életében. Leírni is fura, nem csak belegondolni, hogy menyasszony lettem. Ez kiderülhetett számotokra is a fentebbi rövid, tömör, és kifejezettem fészbuk szlengben írt, ám nem kimondottan tartalmas élménybeszámolóból. Amennyiben ezzel elégedett is vagy, vagy momentán hidegen hagy oder szimplán nem szereted a nyálas dolgokat, most ikszelj ki, mert a következő sorokban több lesz a "romántika", mint az Elfújta a szélben.
Most jönne az, hogy hatalmas számokkal ideírom, hogy melyik napról is beszélünk pontosan, de a borzalmas memóriámnak hála, eskü az égre, hogy elfelejtettem. Ez miatt meg is lehet kövezni, de inkább kérek egy kis segítséget... csak, hogy tartani tudjuk a formalitást. Szóval a BIG DAY: 2012.február 03.(péntek) hajnali 2 óra 22 perc/Jézusmáriaszentjózsef,az már 1 hete volt!*.*/
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szőke, kicsi királylány. Sok éven keresztül bolyongott, keresgélt, de nem talált magának megfelelő királyfit. Jöttek mentek a hercegek, telt múlt az idő, de újra és újra egyedül maradt. Egy újabb magányos, nyári reggelen fontos döntést hozott. Megváltoztatta az életét, nem tervezett többé előre, nem számította ki, mint addig minden nap, hogy mi is fog vele a jövőben történni, egyszerűen csak felkelt és 24 év óta először SPONTÁN viselkedett. Elutazott a messzi Budapest városába, ahol két legjobb barátnője várta sok-sok izgalmas, érdekes és teljesen új dologgal. A változás másnapján, egy forró, júniusi, csillagos éjszakán találkozott először Vele. Olyan gyorsan lépett be az életébe, amilyen gyorsan azt a bizonyos döntést meghozta előtte nap. Furcsa volt a hely, a helyzet, a társaság és Ő is. A királylány nem igazán foglalkozott ezzel a herceggel, mert addigi ismeretei szerint az "efféle" királyfik sokkal inkább előnyben részesítik az egyszerű lányokat, akik nem méltók a királyi cím viseléséhez és a magafajta leányban is csak a külsőségek érdeklik, nem az igazi értékek. A történet itt véget is ért volna, ha a királylány aznap nem tér vissza önmagához és nem kér bocsánatot a királyfitól egy bizonyos eset miatt, DE, mivel ezt megtette, önkéntelenül elindított valamit, ami immáron 8hónapja tart. Felkeltette a fiú érdeklődését, aztán a második találkozásukkor még annál is többet, felébresztette a mélyen, még saját maga elől is elrejtett érzelmeit. Elindított egy lavinát, ami mindkettőjüket pillanatról pillanatra lökött bele az ismeretlenbe és ezzel együtt a félelembe is. Nem tudták mit merhetnek megmutatni és mit rejtsenek el, mi az, ami fontos és mi az, ami nem. De végül, a szálak kusza forgatagából megszületett ez a mese, illetve az előzménye, a közel 9hónapja tartó őszinte szerelem és a jelenlegi végkifejlet, maga a lánykérés...
...end of part 1.
Hát igen...érdekes dolgok jöhetnek az ember életében. Leírni is fura, nem csak belegondolni, hogy menyasszony lettem. Ez kiderülhetett számotokra is a fentebbi rövid, tömör, és kifejezettem fészbuk szlengben írt, ám nem kimondottan tartalmas élménybeszámolóból. Amennyiben ezzel elégedett is vagy, vagy momentán hidegen hagy oder szimplán nem szereted a nyálas dolgokat, most ikszelj ki, mert a következő sorokban több lesz a "romántika", mint az Elfújta a szélben.
Most jönne az, hogy hatalmas számokkal ideírom, hogy melyik napról is beszélünk pontosan, de a borzalmas memóriámnak hála, eskü az égre, hogy elfelejtettem. Ez miatt meg is lehet kövezni, de inkább kérek egy kis segítséget... csak, hogy tartani tudjuk a formalitást. Szóval a BIG DAY: 2012.február 03.(péntek) hajnali 2 óra 22 perc/Jézusmáriaszentjózsef,az már 1 hete volt!*.*/
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szőke, kicsi királylány. Sok éven keresztül bolyongott, keresgélt, de nem talált magának megfelelő királyfit. Jöttek mentek a hercegek, telt múlt az idő, de újra és újra egyedül maradt. Egy újabb magányos, nyári reggelen fontos döntést hozott. Megváltoztatta az életét, nem tervezett többé előre, nem számította ki, mint addig minden nap, hogy mi is fog vele a jövőben történni, egyszerűen csak felkelt és 24 év óta először SPONTÁN viselkedett. Elutazott a messzi Budapest városába, ahol két legjobb barátnője várta sok-sok izgalmas, érdekes és teljesen új dologgal. A változás másnapján, egy forró, júniusi, csillagos éjszakán találkozott először Vele. Olyan gyorsan lépett be az életébe, amilyen gyorsan azt a bizonyos döntést meghozta előtte nap. Furcsa volt a hely, a helyzet, a társaság és Ő is. A királylány nem igazán foglalkozott ezzel a herceggel, mert addigi ismeretei szerint az "efféle" királyfik sokkal inkább előnyben részesítik az egyszerű lányokat, akik nem méltók a királyi cím viseléséhez és a magafajta leányban is csak a külsőségek érdeklik, nem az igazi értékek. A történet itt véget is ért volna, ha a királylány aznap nem tér vissza önmagához és nem kér bocsánatot a királyfitól egy bizonyos eset miatt, DE, mivel ezt megtette, önkéntelenül elindított valamit, ami immáron 8hónapja tart. Felkeltette a fiú érdeklődését, aztán a második találkozásukkor még annál is többet, felébresztette a mélyen, még saját maga elől is elrejtett érzelmeit. Elindított egy lavinát, ami mindkettőjüket pillanatról pillanatra lökött bele az ismeretlenbe és ezzel együtt a félelembe is. Nem tudták mit merhetnek megmutatni és mit rejtsenek el, mi az, ami fontos és mi az, ami nem. De végül, a szálak kusza forgatagából megszületett ez a mese, illetve az előzménye, a közel 9hónapja tartó őszinte szerelem és a jelenlegi végkifejlet, maga a lánykérés...
...end of part 1.
2012. január 4., szerda
Ti kértétek Part 1.
Feltettem a kérdést egy közösségi oldalon, hogy miről is írjak ma. Nos, megszavaztuk azt, hogy legyen egy jelenkori probléma, vagy nevezzük inkább divatnak, esetleg szükséges rossznak? A téma mindenesetre testünk megváltoztatása többek között minden, ami mű.
XY évvel ezelőtt megszülettünk valahogy. Van aki kopaszkán, van, aki sok hajjal, sírósan, vagy csendesebben, de kaptunk egy testet, ami idővel meghatározóvá vált. Állandósult és kifejezést mutatott annak, hogy milyenek is vagyunk mi, a magunk egyszerű, természetes valójában. Aztán teltek múltak az évek és jöttek a plasztikok- implantátumok, körmök, hajak, fültágítók stb.- és jött velük a divat is, ami talán a legmeghatározóbb. Ha most megkérdeznétek tőlem, hogy szerintem mit is jelent divatosnak lenni, azt válaszolnám, hogy legyen szép bőröd, szép hajad, szép alakod, öltözz választékosan és csinosan, legyen a dolgokról háttértudásod is, ne csak csacsogj össze- vissza, lényegében legyél egy ésszel feltöltött Barbie- baba. DE: kit alakított a természet alapból ilyennek? Ki az, aki reggel felkel és úgy mindenestül lepipálja a fél világot, főleg a kifutós modelleket? Ugyebár ilyen ember nincs. Bolond, aki úgy gondolja, hogy ő úgy jó, ahogy van, mert akkor magának hazudik. Manapság nem létezik lány alapvető szépítő szerek nélkül. Szó ne érje a dolgokat én ezt egyáltalán nem ellenzem, sőt. A lényeg viszont azon van, hogy honnantól eshetünk át a ló másik oldalára, mikortól számít valami túl műnek és meddig lehet még álcázottan is természetes. Álcázottan természetes- általam alkotott definíciója szerint- az, ami még pont annyira mű, amennyire szükséges. Egy jól megválasztott hajszín, egy visszafogott, de hozzád illő smink, egy stílusosan szép műköröm, bármennyire is plasztik, szép. Ennyi.
Viszont: ha telemázolod a képed mindenféle márkás pacsulival, nyolc féle színben pompázik az irtózatosan rosszul feltett póthajad, a körmeid hegyesre és húsz centisre vannak megművelve, a természet ajándékaként, vagy a doktorok kezei által adományozott melleid kilógnak a felsődből és mindezekre külön- külön, vagy együtt még rá is teszel egy tükörben pózolós mobil fotóval, hát én megmondom neked, ha más már sajnos nem teszi, hogy ez GÁZ. A szépség, sajnálatosan közlöm, nem itt kezdődik. Ezzel maximum azt éred el, hogy 25 éves korodra a boltban való vásárláskor alaptermék lesz a kosaradban a ránctalanító és bőrfeszesítő krém, valamint, ha pénztárcád engedi, a botox és a szilikon.
Én azt mondom, hogy lehetőség szerint fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. A hajszínedet visszafestetheted, ha nem tetszik, de a plasztikázott mell/bőr, ha ki is szedeted az implantátumokat már soha nem lesz ugyanolyan. Pláne egy orrműtét, ahol nincs mit visszacsinálni. Ha nem megy, mert egyszerűen nem, akkor se mutasd magad olcsó, útszéli örömlánynak. Az önbizalmi kérdéseknél ez csak nagyobbat lök rajtad igazából lefelé, mint pár pasi kommentje egy- egy képed alatt, akik gondolatban- miután elvonatkoztatnak a látványtól, vizuális típus révén- igazából annyira sem értékelnek, mint egy döglött halat. Bemagyarázhatod magadnak persze, hogy te igenis így vagy szép, így menő vagy, sok pasinak bejössz, blablablablabla....üres, gondolkodás nélküli valami. Mindenki tudja, hogy a nők legnagyobb kritikusai szintén a nők. Pasinak lenni könnyű, nőnek lenni kiváltság.
XY évvel ezelőtt megszülettünk valahogy. Van aki kopaszkán, van, aki sok hajjal, sírósan, vagy csendesebben, de kaptunk egy testet, ami idővel meghatározóvá vált. Állandósult és kifejezést mutatott annak, hogy milyenek is vagyunk mi, a magunk egyszerű, természetes valójában. Aztán teltek múltak az évek és jöttek a plasztikok- implantátumok, körmök, hajak, fültágítók stb.- és jött velük a divat is, ami talán a legmeghatározóbb. Ha most megkérdeznétek tőlem, hogy szerintem mit is jelent divatosnak lenni, azt válaszolnám, hogy legyen szép bőröd, szép hajad, szép alakod, öltözz választékosan és csinosan, legyen a dolgokról háttértudásod is, ne csak csacsogj össze- vissza, lényegében legyél egy ésszel feltöltött Barbie- baba. DE: kit alakított a természet alapból ilyennek? Ki az, aki reggel felkel és úgy mindenestül lepipálja a fél világot, főleg a kifutós modelleket? Ugyebár ilyen ember nincs. Bolond, aki úgy gondolja, hogy ő úgy jó, ahogy van, mert akkor magának hazudik. Manapság nem létezik lány alapvető szépítő szerek nélkül. Szó ne érje a dolgokat én ezt egyáltalán nem ellenzem, sőt. A lényeg viszont azon van, hogy honnantól eshetünk át a ló másik oldalára, mikortól számít valami túl műnek és meddig lehet még álcázottan is természetes. Álcázottan természetes- általam alkotott definíciója szerint- az, ami még pont annyira mű, amennyire szükséges. Egy jól megválasztott hajszín, egy visszafogott, de hozzád illő smink, egy stílusosan szép műköröm, bármennyire is plasztik, szép. Ennyi.Viszont: ha telemázolod a képed mindenféle márkás pacsulival, nyolc féle színben pompázik az irtózatosan rosszul feltett póthajad, a körmeid hegyesre és húsz centisre vannak megművelve, a természet ajándékaként, vagy a doktorok kezei által adományozott melleid kilógnak a felsődből és mindezekre külön- külön, vagy együtt még rá is teszel egy tükörben pózolós mobil fotóval, hát én megmondom neked, ha más már sajnos nem teszi, hogy ez GÁZ. A szépség, sajnálatosan közlöm, nem itt kezdődik. Ezzel maximum azt éred el, hogy 25 éves korodra a boltban való vásárláskor alaptermék lesz a kosaradban a ránctalanító és bőrfeszesítő krém, valamint, ha pénztárcád engedi, a botox és a szilikon.
Én azt mondom, hogy lehetőség szerint fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. A hajszínedet visszafestetheted, ha nem tetszik, de a plasztikázott mell/bőr, ha ki is szedeted az implantátumokat már soha nem lesz ugyanolyan. Pláne egy orrműtét, ahol nincs mit visszacsinálni. Ha nem megy, mert egyszerűen nem, akkor se mutasd magad olcsó, útszéli örömlánynak. Az önbizalmi kérdéseknél ez csak nagyobbat lök rajtad igazából lefelé, mint pár pasi kommentje egy- egy képed alatt, akik gondolatban- miután elvonatkoztatnak a látványtól, vizuális típus révén- igazából annyira sem értékelnek, mint egy döglött halat. Bemagyarázhatod magadnak persze, hogy te igenis így vagy szép, így menő vagy, sok pasinak bejössz, blablablablabla....üres, gondolkodás nélküli valami. Mindenki tudja, hogy a nők legnagyobb kritikusai szintén a nők. Pasinak lenni könnyű, nőnek lenni kiváltság.
2012. január 3., kedd
celebrities tipp mix
Olvastam egy "másik" internetes oldalon, hogy a fiatalok és úgy egyébként a legtöbben, akik ikonként is felnéznek egyes sztárokra hajlamosabbak megfogadni az ő tanácsaikat a legtöbb hétköznapi témában, mint ha mondjuk egy barátjuk vagy egy szülőjük tanácsát kérnék ki. Vicces sztori, de igazából kivételesen én is egyet értek ezzel. Ha Justin Bieber ma azt mondja, hogy a drog ciki- ami igaz - akkor másnapra akár több ezer "fanja" is képes lehet lecikizni egy füves cigit, amit előtte nap még talán pont menőzésből szívott el. Érdekesek vagytok ti fiatalok, de ha JB kell a józan életetekhez, akkor Ő kell.
Nézzünk néhány akárhol fellelhető celeb- tippet:
Nézzünk néhány akárhol fellelhető celeb- tippet:
Kristen Stewart: Tudd elviselni a kritikát!
"Öt perc alatt nem lesz belőled nagymenő, muszáj türelmesen gyakorolnod/figyelned/tanulnod és újra és újra elölről kezdeni mindazt, ami nem sikerült tökéletesen. És ne feledd, mindig lesznek, akiknek nem tetszik az, amit csinálsz."
Miley Cyrus: Találj magadnak egy segítőt!
"Ez lehet egy kortárs, de legjobb esetben olyan emberke tud igazán segítségedre lenni, aki tapasztaltabb nálad és már keresztül ment azokon a buktatókon, amikkel te még csak most ismerkedsz!"
Nehéz beismerni - gondolhatjátok-, de jelen esetben nem léteznek jobb tanácsadók, mint a szülők. Lehet, hogy azt hiszitek most MÉG, hogy ők más világban nőttek fel, nem értenek a trendi cukimukiságokhoz és a világrengető problémákhoz, ami részben tény. Ők egy korrektebb, stabilabb és legfőképpen család- és szeretet centrikusabb korban cseperedtek. Ezt soha ne felejtsd el. Tisztábban látják azt amiről neked még igazából halvány lila gőzöd sincs- ahogy mondani szokták- takarod, de látják, rejtegeted, de észreveszik, titkolod, de rájönnek, mert a szüleid. Nem lenne egyszerűbb megosztani velük a problémáidat és tanácsot kérni, mint butábbnál butább cselekedetekbe hajszolni magad?
Adele: Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy.
"Tudom magamról, hogy énekesnő vagyok, nem divatikon. Nem a Vogue vagy a Playboy címlapjára vágyom, hanem a Rolling Stone vagy a Q magazinéra. Nem bánom, hogy nem vagyok nádszálkarcsú, mert imádom a kaját és utálok sportolni."
Nos, Adele üzenem, hogy én is imádom a kaját és lusta is vagyok, mégis nádszál. De ez van, genetika. A lényeg, hogy...az a lényeg, amit mondtál. Ott keress magadnak sikert, ahol képes vagy rá és ahol el is éred. Felesleges futni egy olyan szekér után, ami úgysem vesz fel. Jelen esetemben például ez az éneklés. Bármennyire is szeretném, hogy legyen hangom, nincs, ennyi. Nem is erőltetem, inkább írok, rajzolok és modellkedem. Én ezt kaptam, Te valószínűleg mást. Keresd meg magadban és szabadítsd ki!
2011. december 24., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)